Délmagyar logó

2017. 01. 24. kedd - Timót -7°C | 2°C Még több cikk.

Elmentek hazulról

JEGYZET - "Kárpátiát hallgató, Ausztriában robotoló hentes."
Magyar lakossági fórumot rendez egy hazai parlamenti párt Londonban. Itt tartunk. A Jobbik elnöke, Vona Gábor még közleményt is adott ki, amelyben „szemenszedett hazugságnak" nevezi azokat a híreket, miszerint ő a görög radikális Arany Hajnal vagy a hasonló beállítottságú Brit Nemzeti Párt képviselőivel akarna tárgyalni; ő igenis választási gyűlést tart. Biztos vagyok benne, hogy az a terem megtelik. Annyian élnek kinn, hogy akad közöttük elég Jobbik-szimpatizáns.

Félmillió külföldön dolgozó magyar állampolgárról beszél a hazai ellenzék, ekkora tömeget tényleg érdemes megszólítani. Főleg, ha belegondolunk, hogy ők az átlagosnál nagyobb vállalkozó szellemmel megáldott emberek, akik érzékenyen reagálnak a megélhetésüket befolyásoló tényezőkre, nyilván a közéleti változásokra is. Többségük fiatal, ők újfajta módon, sokféle csatornán tájékozódnak, olykor jóval több információ jut el hozzájuk a hazai folyamatokról, mint itthon élő nagymamájukhoz. Ezeknek a külhoni magyaroknak a szavazását szerette volna megkönnyíteni egy ellenzéki javaslat, a parlamenti többség viszont ezt nem támogatta. Miután a választások időpontját már kitűzte a köztársasági elnök, a szabályok nyilván nem változnak. Eszerint a kettős állampolgársággal rendelkező határon túli magyarok voksolhatnak levélben, a magyarországi állandó lakhellyel rendelkező, külföldön dolgozó magyarok azonban csak személyesen, a külképviseleten. Biztosan megvan a hivatalos magyarázat erre, de úgy fest, a kormányzó többség nagyobb támogatottságra számít a határon túli magyarok részéről, mint azoktól, akik a közelmúltban mentek el Angliába, Németországba dolgozni, vagy korábban, de 2010 után sem éreztek késztetést arra, hogy hazajöjjenek.

Az odakinn dolgozók politikai szimpátiái biztosan változatosabbak, mint azt a hazai politikusok képzelik. Csak hogy ennél a szakmánál maradjunk: tudok 2012-ben külföldre távozott fideszes alpolgármesterről. Ismerek szabadidejében Kárpátiát hallgató, Ausztriában robotoló hentest. Szociológusok kutathatnák, miképpen formálódik az egyénisége azoknak a magyaroknak, akiket odakinn, multikulturális környezetben élve olyan globális sokk ért, hogy hazatérve magyar zászlót tűznek a kéményük mellé, és gyanakodva nézik a szomszédot, aki ezen somolyog. Ahogyan a kiutazás, úgy a hazatérés sem mindig logikus döntés következménye. Dolgozik a megyében olyan polgármester, aki Németországban mérnökként atomerőművek minőségbiztosítási rendszerét intézte, míg úgy nem érezte, hogy mégis itthon a helye. Egyvalamiben azonban biztosan egységes ez a tömeg. Tapasztaltam, hogy ezeket az embereket nemcsak az érdekli, mi történik itthon, hanem az is, hogyan gondol rájuk a haza. Arról, hogy az ő véleményük esetleg kevesebbet számít, mint egy kettős állampolgáré, nagy eséllyel azt gondolhatják: az itthoniaknál végleg „elmentek hazulról".

Sokuk számára épp ez lehet az utolsó csepp a pohárban.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Politika és rendőrség

˝A magyar rendőrséget az aktuális politika mindig is bábjának tekintette.˝ Tovább olvasom