Délmagyar logó

2017. 01. 18. szerda - Piroska -7°C | 1°C

Filléres emlékeink

"Anno megindokolták, miért volt erre szükség, és azt is mondták, nem járunk rosszul a kerekítéssel sem. Mégis elvettek tőlünk valamit: pár filléres emlékkel szegényebbek lettünk."
Egyeurós, ötven-, húsz-, tíz-, öt-, kettő-, egy eurocentes, egy szerb dinár, ötszáz régi lej, ötven és tíz bani, tíz és egy szlovák korona, százas, húszas, ötvenfilléres, régi és új egy- és kétforintos lapult tegnap a pénztárcámban; félkilónyi apró. Utóbbi kettőből pont ötforintnyi van nálam egyharmad-kétharmad arányban, „nemes" céllal. Elhatároztam ugyanis, hogy 2013. március 1-jén besétálok a Magyar Nemzeti Bank Hold utcai pénztárába Budapesten – aznap váltják be ott utoljára a kivont aprókat. Kíváncsi vagyok ugyanis, mit szólnak majd a három érméhez. Amiből aztán az egyik drága „ezüstöt" vissza is veszem, hiszen a kerekítés szabályai szerint a három az már öt, így jár érte az „arany" nagy kócsag.

Az is lehet, rajtam kívül más is próbálkozik majd hasonlóval. Sorállás nem hiszem, hogy lesz, annak ellenére, hogy még mindig jelentős mennyiségű „aprólék" van nálunk. Ez már csak azért is tűnhet különösnek, mert jó előre beharangozták a váltást, nemesebbnél nemesebb célokra lehetett adakozni – Varga Ádám is részben az apróknak köszönhetően jutott el Kölnbe az orvosi kezelésre –, de valahogy mégsem akarunk megválni a huncut aprótól.

Pedig hányszor idegesített minket, mert kicsi volt, mert sehogy nem tudtuk kipiszkálni a tárcánk aljából. Vagy éppen azért dühöngtünk, mert nem kaptuk vissza, mert a kutas vagy az újságos úgy gondolta, úgyse kell az nekünk, neki meg persze jól jött – volna.

Sokszor emlék is köt minket a krajcárokhoz. Anno a ballagási tarisznyában is lapult egyforintos, s ismerek olyan szentimentális pasast is, aki az első fizetéséből eltett minden érméből egyet, így otthon az íróasztalán egy kis szelencében 188 forint lapul – emlék, hogy, mint mondta, mindig tudja, keményen meg kell küzdenie ezekért is.

De nyüszítenek a tarokkosok és az ultisok is. Hiszen ők pénzre és nem pénzért játszanak, játszottak, ám most már más a mérce, más lett a játék. Komolyabb és óvatosabb. Hiszen, ha ne adj' isten rossz passzban volt az ember, és bukott két-háromszáz forintot, azt még meg lehetett magyarázni otthon az asszonynak. No de tízszer ennyit már nehezen lehet beadni.

Anno megindokolták, miért volt erre szükség, és azt is mondták, nem járunk rosszul a kerekítéssel sem. Mégis elvettek tőlünk valamit: pár filléres emlékkel szegényebbek lettünk.

Olvasóink írták

  • 1. filléres 2008. szeptember 02. 12:53
    „Az én ballagási tarisznyámban 2 filléres lapult és a jó, tartalmas, irodalmi mellékletet is tartalmazó Délmagyar 40 fillérbe került.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Sulirajt

"Hogy korszerűbb legyek: a boldogulás kódra nyílik, a számait pedig az iskolában árulják el. Ezért… Tovább olvasom