Délmagyar logó

2018. 01. 20. szombat - Fábián, Sebestyén -2°C | 6°C Még több cikk.

Futószalagjövő?

"Habár a kormányzat a megszorításokat az oktatás minőségének javításával együtt emlegeti, az átalakításnak nincs olyan része, amely az oktatás minőségére pénzt fordítana. A reform valamennyi eleme az elvonást szolgálja..."
Szeptembertől olyan törvényi rendelkezések lépnek életbe a magyar közoktatási rendszerben, amelyek országosan mintegy több ezer pedagógus elbocsátásával járnak, és az intézményi létszámgazdálkodást az iskolaigazgatóktól az önkormányzatokhoz helyezik át. Ezek között a pedagógusokat az érinti legérzékenyebben, hogy heti kötelező óraszámuk két órával megnő, további két órában pedig ingyenesen kell végezniük tanórán kívüli tevékenységeket. Ezzel együtt az állásban maradók fizetése csökken, mivel a mostani helyettesítési és túlórapótlékokat elviszi az óraszámnövelés.

Habár a kormányzat a megszorításokat az oktatás minőségének javításával együtt emlegeti, az átalakításnak nincs olyan része, amely az oktatás minőségére pénzt fordítana. A reform valamennyi eleme az elvonást szolgálja: a tanulói létszám csökkenését nem használja ki a fokozott csoportbontásra vagy a tehetséggondozásra és a felzárkóztatásra. Ezeket a célokat úgy próbálja megvalósítani, hogy a tanárok egy részét elbocsátja, a maradóktól pedig kevesebb pénzért több munkát vár el. Az eredetileg kiadott „kevesebben, jobbat, több pénzért" jelszóból csak a „kevesebben" maradt, a reform csak szervezetileg garantálja a hatékonyságot, minőségileg nem. Sajátos módon ez a reform, amely a nagy létszámú osztályokat részesíti előnyben, ellentétes az oktatás módszertanának képességközpontú megújításával is, hiszen ez a tanulók képességei szerinti jobb elérését, vagyis még több órán kívüli készülést igényel a tanártól.

Az óraszámemelésben talán az a legvitatottabb, ahogyan a kormányzat a megvonások terheit viselő többi rétegre kacsintva azt sugalmazza, hogy a tanárok nem dolgozzák le a heti 40 órás munkaidőt. Erről pontos minisztériumi vagy önkormányzati kimutatás nincs, általánosítani nem lehet, annyit tudni csak, hogy Magyarországon több tanár jut egy gyerekre, mint külföldön sok helyütt. A magyar közoktatásnak azonban, ha a csökkenő tanulószám miatt szervezetileg átalakításra szorul is, hagyományosan megvan az a megnyugtató tulajdonsága, hogy a pedagógus feladatának tekinti a gyermekek nevelését is. Ez szülői, állampolgári elvárás is az iskola iránt. Az átszervezések kapcsán szóba kerülnek azok az európai iskolarendszerek, amelyekben több gyerek jut egy tanárra. Azoknak a külföldi állami iskoláknak a példájával azonban sokkal fukarabbak az indoklások, amelyekben a tanár munkája jószerivel csak a tananyag leadására korlátozódik. Ezek azok a futószalag-iskolák, amelyekben a tanár nemcsak kirándulást szervezni nem mer, de szinte a padsorok közé menni sem, mert nincs nevelői szándéka és tekintélye.

A magyar pedagógusok kormányzati hiteltelenítése azért káros, mert az iskolai munkavégzés minőségét nem egyszerűen a kötelező óraszám vagy az iskolai számítógépek száma jelzi, hanem az az erőfeszítés is, amellyel a pedagógusok kulturális és morális értékközvetítő munkát végeznek. Jószerivel az iskola az egyetlen, amely ezt még intézményesen feladatának tekinti, miközben a gyerekek különböző külső hatások következtében egyre kevésbé fogékonyak a nem anyagi értékekre. Az iskolának ezt a tényleges és munkával járó szerepét a reform nemcsak hogy figyelmen kívül hagyja, de le is becsüli.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Ákno, Fenster, ablak

"Fiatal egyetemistaforma lányok csiviteltek a minap a Békéscsaba–Szeged vonaton. Beszélgetnek… Tovább olvasom