Délmagyar logó

2017. 02. 19. vasárnap - Zsuzsanna -1°C | 7°C Még több cikk.

Gyula

JEGYZET - "Nem megváltani, hanem csak megváltoztatni akarta a világot."

Bevallom őszintén, soha nem voltam egy Horn Gyula-fan. Sok-sok piszkos víznek kellett lefolynia a politika Dunáján vagy Tiszáján ahhoz, hogy újraértékeljem magamban őt és munkásságát.

Hogy mi volt a gondom vele? Valami olyasmi, amit annak idején valaki nagyon szellemesen úgy fogalmazott meg, hogy „nagyon Gyula". Unalmas alaknak tartottam, akinek nincsenek nagy mondásai, emlékezetes szövegei, nem volt könnyű odafigyelni arra, amit mond, és persze sokszor tényleg nem is mondott semmit. Igaz, szavaival nem is korbácsolt fel indulatokat soha. Akkor még nem tudtam, micsoda érték ez is!

Hon Gyula sok más, több politikai rendszert megért politikushoz hasonlóan foltot is hordozott a múltján: az ötvenhatos pufajkáét. Noha féléves karhatalmista múltjáért (azóta sem bizonyította be senki, hogy bárkinek is ártott volna, bár ellenfelei nagyon akarták) a rendszerváltozásban betöltött szerepével bőven kiérdemelte a feloldozást, a folt örökre ottmaradt az életrajzán.

Horn Gyula – Németh Miklós kormányának külügyminisztereként – az elsők között kezdte meg a tényleges rendszerváltoztatást. 1989. június 27-én osztrák kollégájával ő vágta át jelképesen a Nyugatot és Keletet negyven éven át elválasztó vasfüggönyt, majd az ő közreműködésével nyitották meg a határt pár hónappal később az ötvenezer keletnémet „turista" előtt. Németország máig hálás Magyarországnak, Horn Gyulát minden elképzelhető érdemrenddel kitüntették, és még életében utcát neveztek el róla. (Idehaza 2007-ben Sólyom László köztársasági elnök elutasította Gyurcsány Ferenc akkori kormányfő javaslatát, hogy magas állami kitüntetést kapjon Horn Gyula 75. születésnapján.) 1990. március 10-én, még a választások előtt Horn Gyula a szovjet csapatok kivonulásáról szóló egyezményt írt alá Sevardnadze külügyminiszterrel Moszkvában. Ugyanezen a tavaszon ő vetette fel elsőként Magyarország lehetséges csatlakozását a NATO-hoz. 1997-ben pedig, már kormányfőként, ő kötötte meg a nevezetes megállapodást a Vatikánnal.

Az 1994-es választásokon 54 százalékos többséget szerzett az MSZP a parlamentben, koalíciós társával, az SZDSZ-szel több mint kétharmadot. Mégsem gondolták egyetlen pillanatra sem, hogy bármit megtehetnek a magyar nép nevében. Alkotmányozhatott volna ő is kedvére, nem ezt tette, hanem figyelmeztetett: alkotmányozni csak az ellenzékkel együtt szabad, négyötödös akarattal; a házszabálytól eltérni úgyszintén. Küzdött ő belül bizonyára eleget régi énjével, de akkurátusan betartotta a demokrácia, a jogállamiság szabályait.

Az 1994-es kormányváltáskor drámai gazdasági helyzetben volt az ország, így a következő évben fogcsikorgatva ugyan, de belement a szociális érzékenységét vérig sértő Bokros-csomagba. Amit soha nem akart másnak nevezni, mint ami: megszorításnak. Fájt, de az ország hajójának vitorlái szélirányba fordultak: 1998-ra a GDP 4-4,5 százalékos bővülésével lehetett számolni, az adósságállomány a 4 évvel korábbihoz képest felére csökkent, az infláció és a munkanélküliségi ráta úgyszintén, az export megkétszereződött, az államháztartás hiánya harmadára esett vissza. 1998-ban az átalakuló országok között az élen állt Magyarország.

A következő választásokat – összebútorozva a kisgazdákkal – a Fidesz nyerte. Horn Gyula illően gratulált Orbán Viktornak, majd méltósággal kivonult a nagypolitikából. Múlhatatlan értékű politikai öröksége, hogy nem megváltani, hanem „csak" megváltoztatni akarta a világot.
Lehet, hogy ma tényleg egy államférfit temetnek.

Olvasóink írták

  • 3. szatocs 2013. július 09. 21:42
    „Őrfi Úr! Talán nem 2013.07.08.-án jelent meg az írása? Csak azért kérdem hol volt Őn,hogy 1998 óta,most sikerült megtalálni Horn Gyula munkásságát.”
  • 2. v.imre 2013. július 09. 07:56
    „Sokat gondolkoztam rajta, tegyek-e észrevételt a jegyzethez a múlt ügyeiben. Hogy ne sértsem senki érzékenységét. Ki is emelem, mihez fűzök észrevételt.
    "Az 1994-es választásokon 54 százalékos többséget szerzett az MSZP a parlamentben, koalíciós társával, az SZDSZ-szel több mint kétharmadot. Mégsem gondolták egyetlen pillanatra sem, hogy bármit megtehetnek a magyar nép nevében."
    A rendszerváltozás előtt a kerekasztal tárgyalásokon az akkor még politikai túlsúlyban volt MSZMP mindent elért ahhoz, hogy elitje megtarthassa valamennyi pozícióját az élet minden területén. Az 1989 augusztus 20-án kikiáltott Köztársaság immár egy új, módosított alkotmányon alakult. Az 1990-es választás pillanatáig az egypárt valamennyi káderének már munkahelyet találtak a gazdasági és a társadalmi élet minden zegét-zugát érintően. Antall József később valamennyiüket érintetlenül a helyén hagyta. Antall létrehozta a hatalmi ágak szétválasztását, megtette az első lépéseket a nyugati liberális piacgazdasághoz való alkalmazkodáshoz. Ezt jól tudta az (MSZMP) MSZP is, hogy ennek így kell lennie. Csak a társadalom, a választók, az egyszerű emberek, az utcára került munkások, közalkalmazottak, földművesek nem értették a nagy változások miértjét. 1994-ben ezért szavazták vissza az MSZP-t mondván, mi nem ilyen országot akartunk, hanem egyből valami osztrák életet. Horn Gyuláéknak semmi óhaja, gondja nem volt az alkotmányozásra, hiszen az SZDSZ-szel éppen azt a folyamatot vihették végbe, amin a kerekasztal tárgyalásokon megállapodtak. Pláne úgy, hogy valamennyi káderük érintetlenül élte túl az elmúlt négy évet. Senki nem háborgatta őket, az élelmesebbjét az eredeti tőkefelhalmozás alapjai lerakásában.”
  • 1. antipolgar 2013. július 08. 17:09
    „Kedves Feri! Gratulalok a cikkhez. Bar igazabol annak kellene gratulalnom, akinek a temetese kapcsan irodott. Soha nem szerettem azokat az embereket, akik mindig mindent jol csinaltak, soha nem tevedtek es persze nem is hazudtak. Ugyanis nem eletszeru, nem erezni rajta a gyarlo ember ismerveit. Azt sem szeretem, ha egy nekrolog foldre szallt angyalnak allitja be az elhunytat, plane, ha tudjuk, hogy ki volt es mit csinalt a megboldogult.
    Ez az iras ebbol a szempontbol is mertek es ertektarto.
    Horn Gyula multjaval, hibaival egyutt is a rendszervaltas utani miniszterelnokok legjobbika. Persze O tanulta a diplomaciat, es ha az egesz eletet merlegre tesszuk, akkor nemcsak az orszag es az egyszeru emberek szempontjabol kapunk ketsegkivul pozitiv merleget, de az europai eszme nezopontjabol is. Nem veletlen, hogy ennyi europai orszag kepviseloje rotta le tiszteletet a temetesen.
    Politikai ellenfelei "boldogok" lehetnenek, ha ennek a tiszteletnek a felet kapnak hasonlo helyzetben. De mint tudjuk, a tisztelet iranyunkban nem automatikusan es plane nem sajat magunk altal felkert modon erkezik, hanem spontan reakcio. Horntol hibaival egyutt is sokat tanulhatnanak jelenkori Isteneink.
    Legyen Neki konnyu a fold!”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Európa nem itt épül

"Nyertünk 4 millió négyzetkilométert az orbánozáshoz és a hazaárulózáshoz." Tovább olvasom