Délmagyar logó

2017. 01. 22. vasárnap - Vince, Artúr -9°C | 0°C Még több cikk.

Ilosvai – Tázláron

"Mostanában házhoz jönnek a témák. Nem az utcán hevernek, az ottaniakat agyontapossák az autók. Ez a mostani nem is házhoz jött, csak hozzám, a buszban. Anyóka szállt föl Vadkerten, nem talált magának jobbat, mellém ült. Elénk meg a férje, de ő meg se szólalt."
Mostanában házhoz jönnek a témák. Nem az utcán hevernek, az ottaniakat agyontapossák az autók. Ez a mostani nem is házhoz jött, csak hozzám, a buszban. Anyóka szállt föl Vadkerten, nem talált magának jobbat, mellém ült. Elénk meg a férje, de ő meg se szólalt.
Anyókát mondtam, pedig fiatalabb nálam. Hálálkodott, hogy leülhetett. Mondta is, de sokat járt erre gyalog.

– Ötven évvel ezelőtt?
– Annyi nincsen, csak tizenhárom.
Nagy műtét után volt, savót takarítottak ki naponta a sebből, de a busz csak eddig hozta.
Beteg ugyan a fülem, de azt kihallom, nem erről a vidékről való.
– Selymesilosváról. Tudja, hol van az?
– Még nem, de ahogy Kegyedet ismerem, hamarosan megtudom. Ilosvai Selymes Péter azonban jó ismerősöm.
– Félig eltalálta. Ott született. Szilágysomlyó mellett.

Hogyan keveredtek át kilencvenkettőben? Agydaganata lett a gyereküknek, már ki is adták a kórházból, hogy ne a nyakukon haljon meg. Ideát az egyik pesti kórházban elvállalták, megműtötték, és még mindig él. Oda mutattam én is a koponyám bal csücskére. Magának is? – rémüldözik. A fiamé is a bal oldalon volt.
– Megvan még?
– Meg hát. Meg is nősült, fia is született. Tízéves, és nyolcvan kiló.
– Kicsit sok.
– Nagyon nagy étvágya van. Daginak csúfolják, de még nem veszi föl. Hat szendvicset is megeszik egyszerre. Majd ha a lányok is így emlegetik, talán kevesebbel is beéri.
– Az előbbi kérdésre még nincsen válasz. Úgy hangzott, messze-e kenyér nélkül?
– Ja? Csak ide, Tázlárra.
– Tanulták az iskolában Ilosvai Selymes Pétert?
– Annyi eszük volt a tanítóknak, jól megtanították velünk. Még Ceausescu idejében is. Tudja, hogy Arany János az ő versét dolgozta bele a Toldiba?

És elkezdte mondani, amit róla tanult. Egyetemi feleletként is megállta volna a helyét.
– Tizenháromszor feküdtem meg a műtőasztalt, de ezt még nem tudták kivenni belőlem.
Talán nem is akarták. Fékezett a busz Tázláron, férje szorgalmazta, szálljanak le azonnal, mert most meg Majsáról gyalogolhatnak visszafelé.
– Álljon meg már, és ne halmozza tovább az élvezeteket. Annyi jó betegség van a világon, ne a haragosokat válassza mindenáron. Vegyen példát rólam. Én már csak a nevetősekben utazom.
– Ezzel kellett volna kezdenünk. Eltanultam volna.
– Majd legközelebb.

Megint mondom, áldassék a jó tanítók neve Selymesilosván is, Szilágysomlyó mellett. (Tanító volt Selymes Péter is.) Anyóka talán végig el tudná mondani a szentséges Toldit. Még bele se kezdhetett.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A kislány és a pókautó

"Néhány hónapja a szegedi közgyűlésben is elhangzott, hogy a tiltott helyen parkoló autó(so)k között… Tovább olvasom