Délmagyar logó

2016. 12. 02. péntek - Melinda, Vivien 1°C | 8°C

Jogmérleg

"A bűnt általában elítéljük. Mint ahogy a bűn elkövetőjét is. De mi történik akkor, ha a bíróságon felelősségre vont embert nem egy, híradásban megjelent, számunkra semmit sem jelentő monogram takarja, hanem személyes jó ismerősünk?"
A bűnt általában elítéljük. Mint ahogy a bűn elkövetőjét is. De mi történik akkor, ha a bíróságon felelősségre vont embert nem egy, híradásban megjelent, számunkra semmit sem jelentő monogram takarja, hanem személyes jó ismerősünk? Ha azt a bizonyos bűnt nem tőlünk távol, hanem szűkebb pátriánkban, mondjuk, egy olyan kisvárosban követik el, ahol a bűnösnek ítélttel nap mint nap találkoztunk, netán érdeklődtünk hogyléte felől, közösen vitattuk meg a világ nagy dolgait. Esetleg éppen arról beszélgettünk: mily bűnös is ez a világ.

Ugye mennyivel nehezebb így elfogadnunk egy pártatlan döntést? Legalábbis ezt bizonyítja a szentesi orvosper néven a közelmúltban elhíresült eset. Ami oly nagy visszhangot keltett, hogy közel hatezer aláírást gyűjtöttek össze a városban a köztársasági elnöknek címezve, azt kérve: enyhítsék az elítéltek büntetését. Az aláírók között valószínűleg találunk olyanokat, akiket személyes szimpátiájuk vezérelt, mások szentül meg vannak győződve arról, hogy túlságosan szigorú ítélet született.

De minden bizonnyal akadnak olyanok is szép számmal (ők persze nem adták kézjegyüket a kérelemhez), akik így gondolkodnak: de kérem, itt mégiscsak sokmilliós, különösen nagy kárt okozó csalásról van szó! Okiratot hamisítottak, ha úgy tetszik: minket, adófizetőket károsítottak meg, miközben – az ítélet szerint – az egyik vádlott magánszámláján is gyűltek szép sorjában a német márkák.

A két ítéletben is kimondott bűnösség – figyelembe véve minden bizonyítékot – tehát nem kérdőjelezhető meg, a bírók pedig döntésük meghozatalakor mérlegeltek, éltek törvény adta jogukkal, amikor kiszabták a büntetést. Mint ahogy ez egy jogállamban nem csupán elvárható a bíróktól, hanem kötelességük is. Hétköznapjainkat éppen azért terelték szabályok közé, hogy az általában elítélhető bűnt nagyon is konkrét büntetés kövesse, a jogállamtól elvárt jogok mellé illeszthető legyen a kötelesség és a felelősség is.

Csupán ebből, a nagyon elvontnak tűnő fejtegetésből lett rácsos, börtönös valóság a szentesi orvosok esetében. Ami persze az ítéletet kifogásolók szemében hibás döntést jelent, míg mások szerint igencsak kiérdemelt a kiszabott börtön minden napja. Egy biztos: ügyészek, bírák legjobb tudásuk szerint, a törvény betűit betartva mondtak ki minden szót. Az aláírást gyűjtők is joggal éltek: állampolgári jogukkal. Mint ahogy a köztársasági elnök is pontosan körülhatárolt jogkörében hozza meg majd a döntését.

Az elítéltek joghoz való viszonyáról pedig nem mondanék ítéletet. Mert mint már írtam: ez, nagyon helyesen, egy jogállamban a független bíróság dolga.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Pofon a köbön

"Az újszentiváni pofozkodás szereplőit magam elé képzelve próbálom megérteni, mi sűrűsödött össze… Tovább olvasom