Délmagyar logó

2017. 02. 21. kedd - Eleonóra 0°C | 6°C Még több cikk.

Kötelező gazdaságos

JEGYZET - "Sok tartalék már nem lehet ebben az üzletágban, ha csak a szegénységi faktor nem."
Ha van tiszta kapitalizmus és szabad verseny, a kötelező biztosítások piaca az. Felét, harmadát fizetjük a hat-nyolc évvel ezelőtti díjnak – jóval gyengébb forintban. Ez vissza is tükröződik abban, hogy 2006 óta szinte negyedére csökkent a kötelező biztosításból származó díjbevétel. De akkor milyen óriási profit lehetett ezen az üzletágon, ha negyedannyival is eldöcög? Mert az autók száma nem csökkent érdemben.

Természetesen az olcsóságnak ára van, kétszer is belém szaladtak hátulról az elmúlt hat évben, mindkétszer vétlen voltam, s mindannyiszor tesztautó bánta. Mi volt az első kérdése a szalonvezetőnek, amikor közöltem vele a rossz hírt? Nem az, hogy mennyire tört az autó, esetleg én, hanem az, hogy kinél kötötte kötelező biztosítását a károkozó. Még telefonon keresztül is lehetett hallani, amikor leesett egy nagy kő a szívéről az ismert, erős biztosító nevét hallva.

Mert úgy ment az évekig, hogy a magyar ember már havi néhány száz forintért is váltott, a számítógépes program kalkulátora kidobta neki a testre szabott legolcsóbb ajánlatot. Ha már kidobta, át is állt az átlagautós, legyen az bármilyen nevesincs biztosító. Mondjuk, amelyiknek még a megyeszékhelyeken sincs irodája, majd jön Budapestről a kárszakértő – a jövő héten valamelyik csütörtökön.

Mára tisztult a piac, a pénzügyi felügyelet is jobban körmükre néz a társaságoknak, de még mindig van olcsóbb és még olcsóbb biztosító. Egyik ilyen „kötelező gazdaságos" társaság székhelye előtt naponta elbiciklizek, elautózok, s bizony ez az iroda már a város szélén van. Nagyon a szélén, ráadásul egy olyan épületben bérelnek helyet, ahol semmilyen kereskedelmi tevékenység nem sikerült még, üzletileg tanítani valóan rossz helyen van. Így bizonyára nagyon olcsón bérelhetik, bár az sem kizárt, hogy meg is vásárolták. Viszont teljesíti a kötelező minimumot, van a megyeszékhelyen képviselet – ami lehet akár régiós is –, s ott többen dolgoznak, legalábbis az utcán cigarettázók számából kiindulva.

Sok tartalék már nem lehet ebben az üzletágban, ha csak a szegénységi faktor nem. Úgy veszi a magyar a szolgáltatást, hogy nem ő kapja az „ócska" ellentételezést, hanem az, aki a jövőben szembejön vele az úton, vagy éppen utoléri.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Teher és lehetőség

"A város sorsát évtizedekre eldöntheti, tényleg sikerül-e meghonosítani Makón a turizmust." Tovább olvasom