Délmagyar logó

2017. 07. 23. vasárnap - Lenke 21°C | 35°C Még több cikk.

Köztársaság

"A köztársaság eszményének kirekesztő kezelése, miszerint egy párt vagy egy politikus ma (ráadásul egyedül) alkalmas lenne a francia értelemben vett köztársasági szellem megtestesítésére, nem más, mint felületes kampányfogás."
Most, hogy a választási kampány a társadalomelmélet magasabb régióiba szállt, gondoljuk el, hogy Tony Blair egy választási kampányban a köztársaság védelmére szólít. A parlamentáris demokráciát több százada gyakorló Nagy-Britanniában ez nyilvánvaló nonszensz lenne, noha a demokrácia ott is demokrácia.

Ugyanez a felhívás Franciaországban nagyon is súlyosan hangzana. Ilyen felhívás választási kampányban akkor hangzott el, amikor a legutóbbi elnökválasztás második fordulójába a baloldali jelölt helyett a szélsőséges Le Pen jutott. Akkor a baloldal Le Pen jobboldali ellenfelének támogatására szólított fel a köztársaság nevében. Érzékelhető, hogy a köztársaság szónak többszörösen megvívott, súlyos értelme van a francia nemzet számára. A köztársaság francia eszménye lényegében a demokráciát jelenti, de nemcsak a demokrácia intézményi keretét, hanem vele együtt azt is, hogy a köztársaság vezető elitje eléggé hiteles ahhoz, hogy az emberek egyetérthessenek az államot képviselő hatalommal. Éppen azért lehet erős az állam, mert polgárai bíznak benne.
Az „ésprit républicain", a köztársasági szellem jellegzetesen a francia társadalomfelfogásban kiérlelt fogalom. Feltételei Magyarországon az eltérő történelmi körülmények miatt nem alakultak ki. A mai politikai elitek egy részének nem volt hiteles szerepe az új köztársaság megalakulásában, legtöbbje pedig nem is foglalkozott azzal, hogy a köztársaságban bízó nemzeti közösség erősödjön meg. A köztársaság eszményének kirekesztő kezelése, miszerint egy párt vagy egy politikus ma (ráadásul egyedül) alkalmas lenne a francia értelemben vett köztársasági szellem megtestesítésére, nem más, mint felületes kampányfogás.

A köztársaságot féltő francia baloldaliak egy része az említett választás második fordulójában tüntetőleg kesztyűt húzott, úgy szavazott a jobboldalra. Ez a kesztyű is a köztársasági szellemhez tartozik. A baloldali szavazók nem nevezték a köztársaság ellenségének a jobboldalt, mégis kihasználták az alkalmat, hogy tiltakozzanak ellene. Ebben a különbségtételben benne van a citoyen minden önérzete. A köztársasági eszményt sokkal komolyabbnak tartották annál, hogy lejáratásra használják. Az őket járatta volna le.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Az antidemokratikus demokrácia

"Fából vaskarika? Az hát! Mondhatnám a demokrácia álruhájának, álarcának, álcázatának, de akár… Tovább olvasom