Délmagyar logó

2017. 12. 13. szerda - Luca, Otília 2°C | 12°C Még több cikk.

Lepontozva

"Csak kórházba ne kerüljön az ember! E fohász régebbi, mint az egészségügyi reformnak nevezett elképesztő karcsúsítás. De az óhaj az utóbbi fél hónapban biztos, hogy többször hangzik el, mint korábban bármikor."
Csak kórházba ne kerüljön az ember! E fohász régebbi, mint az egészségügyi reformnak nevezett elképesztő karcsúsítás. De az óhaj az utóbbi fél hónapban biztos, hogy többször hangzik el, mint korábban bármikor. Az egészségügy nagy rendszere ellen április elsején indított frontális kormányzati támadás nyomán ugyanis minden borulni látszik.

A kotta, amiből a gyógyításra fölesküdöttek játszani kénytelenek, nem egységes. Semmi sincs úgy, mint eddig. Rendre kivételes esetekről szólnak a hírek. Az előzetes hatástanulmány nélkül, nagy hirtelen elkezdett átalakítás bődületes hiányosságairól szóló ismeretterjesztést kénytelen elvégezni a média. Például fehéren-feketén megmutatni, mit ér az ember, akkor és ott, ahol már betegnek, az élete pedig esetnek neveztetik. Ott, ahol az intenzív kezelést igénylő bajok közül például a rákos sejtcsomó eltávolítása a gégéből 3,5 pont, és csak 0,4 a mandulaműtét. A fekvőbeteg-ellátásban, ahol egy pont most éppen 146 ezer, vagy a járóbeteg-ellátásban, ahol 1,46 forintot ér. E pénz forrásáról pedig azt ismétli unos-untalan, hogy nálunk az állam a társadalom egyharmadának befizetéseiből tartja fenn az egészségügyet.

E rendszer lepontozódik. Az egészségügyi hozzájárulást rendesen fizetők körében azért, mert már nem lehetnek biztosak abban, hogy megkapják az éveken át, részletekben kifizetett kórházi ellátást – még sürgős esetben sem. Mert erről is szól a mindszenti férfi két kórház közötti halálának agyoncincált és politikai színezetű esete. Vagy a másik rendkívüli történet: a szegedi gyermekklinikának extrafinanszírozást kell kérvényeznie és meg kell mozdulnia az egész OEP-es gépezetnek ahhoz, hogy előteremtődjön az az egymillió forint, ami a két keceli kisgyerek életének megmentéséhez szükséges. Pedig ez csak a jéghegy csúcsa.

Mert bármikor elfogyhat a kórházak pénze. Gondoljunk csak a kifizetetlen számlákra. Ennek nagysága a szegedi klinikai központban kétmilliárd forintra becsülhető. Vagy arra, hogy az előre megbeszélt műtétekre is várni kell, akár újabb és újabb hónapot is. Az ok az úgynevezett teljesítményvolumen-korlát, vagyis hogy egy adott hónapban milyen ellátásból mennyit fizet az egészségbiztosító. Márpedig elég egy-két súlyosabb eset és az érintett kórház a halasztható műtéteket kénytelen a következő hónapra tolni. Aztán jön a következő etap és rendkívüli esetsorozat, s tovább halasztódik a beavatkozás. Ha másba nem, hát a halogatásba is belepusztulhat a beteg.

De fulladozik az agyonterhelt súlyponti intézmény is, főleg ha klinika. A gyógyítás ilyenfajta finanszírozása, az orvosoknak és nővéreknek a leépítések miatti súlyos megterhelése mellett ugyanis haldoklásra ítélt az oktató- és kutatómunka – ami az orvosegyetemi kórházat klinikává emeli.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Körtemuzsika-projekt

"A Tárki tanulmányában az a kor legtalálóbb látlelete, ahogyan kiszámolható, egy szülő milyen… Tovább olvasom