Délmagyar logó

2018. 07. 20. péntek - Illés 18°C | 28°C Még több cikk.

Luxusajándék

"Nincs abban semmi meglepő: sokan szeretnének élni a lehetőséggel, hogy ingyen is bejuthatnak egy estére a Dóm térre."
Nincs abban semmi meglepő: sokan szeretnének élni a lehetőséggel, hogy ingyen is bejuthatnak egy estére a Dóm térre. A Szegedi Szimfonikus Zenekar lapunk médiatámogatásával megrendezett ma esti ajándékkoncertjére akár nyolcezer jegyre is lett volna jelentkező.

Egy ismerős gimnáziumi tanár házaspár azt panaszolja, ha két gyermekükkel a két legcsábítóbb fesztiválprodukcióra jegyet váltottak volna, az majdnem annyiba került volna, mint az egyhetes balatoni nyaralás. Inkább az utóbbit választották – és „az illúzió kedvéért" az ajándékkoncert belépőiért küzdöttek.

Az elmúlt másfél évtizedben jócskán megdrágultak a szegedi szabadtéri belépői, de szerencsére még így is messze vannak a nagy európai fesztiválvárosok helyáraitól. A Veronai Aréna pénteki Tosca-előadására 198 euróba – napi árfolyamon 47 ezer forintba – kerül a legkapósabb jegy. A salzburgi Grosses Festspielhausban szombaton a Don Giovannit adják, jegyet nemhogy erre, már az augusztus végi előadásokra sem lehet kapni, miközben a legjobb belépőkért 370 eurót – 88 ezer forintot – kell fizetni. Ez nem csak a kelet-európai turistáknak sok, a gazdagabb sógoroknál sem engedheti meg mindenki magának. Az égbe szökő jegyárakat Mozart szülővárosában azzal próbálják ellensúlyozni, hogy a Kapitelplatzon az egyik elektronikai világcég szponzorálásával óriásképernyőn Herbert von Karajan régi fesztiválprodukcióit vetítik – sőt az idei operaelőadásokat is közvetítik.

Míg a kilencvenes évek elején valóságos kincsnek számított egy jobb CD-album, és az áráért három-négy szabadtéri jegyet is lehetett kapni, mára nálunk is kezd megfordulni a trend: egy drágább belépő áráért akár két-három lemezt – nemcsak CD-t, akár DVD-t is vásárolhatunk. A különböző adathordozókon egyre olcsóbban vihetjük haza az elitkultúra produktumait is, viszont nálunk is felértékelődik a személyes jelenlét, a közvetlenül átélt élmény – ez válik sokak számára egyre elérhetetlenebbé, az igazi luxussá.

Olvasóink írták

  • 3. ANIKÓ 2008. július 30. 10:57
    „Nagyon klasz volt a tegnapi koncert,sajnos a Szegedi közönség nemjut az elöadásokra el sok a nyugdijas ,ha lenne föproba kb>>2000ft körüli áron veszekednének a jegyekért.Az Önkormány és a Délmagyar öszefogna minden jegy elkelne.”
  • 2. No.6-Sy 2008. július 29. 09:38
    „A jobb CD-k, DVD-k újra- és újranézhetőek, az előadás nem csak egyszeri élmény. Nyílván emiatt is népszerűbbek, merthogy nagyobb néprétegekhez juthat el a ma oly sokat vágyott-szapult, irigyelt magaskultúra. Az bizony igaz, hogy a helyben nézhető magaskultúra vagy annak cimkézett verziója egyre nagyobb és nagyobb pénzekbe kerül. Mindenki jól akar járni; ma már alig akadnak vagy nincsenek echós szekerek és alázattal teli dérynék is csak nagyon kevesen.

    Merthogy a magaskultúra "trendi" lett, és a valódi értékek nélküli üresfejű tömeghisztikére épülő fogyasztói társadalom azonnal rácsapott: valami van megint, ami eladható! Miután jelenleg alig-alig vagy inkább nem teremnek Alkotók és Művészek (ha tremnének, azonnal szét is tapossa őket a pénzhisztike) - csak annak látszó nárcisztiukus, önelégült alakok - még mindig a múltból élünk, a valahai nagy művészek által képviselt értékekből. Amely egyre messzebb kerül tőlünk.

    A sznobéria maxima csúcsa, ha a Don Giovannait Mozart szülővárosában mutatják be és be lehet jutni a koncertterembe...?

    Ha ez kell, akkor tessék átstrukturálni a családi lovettát! Ha ez kell, akkor tudni kell választani és valamiről kénytelen-kelletlen lemondani. Vagy-vagy. Az nem megy, hogy mindent egyszerre: magaskultúra gagyiért, lgazdaságos áron, plusz még mellé becsusszan egy hét Balcsi is, tokkal-vonóval meg az ajándékjegyekre is dzsalunk, a látszat kedvéért.

    Már bocsesz, hányan olvasnak nyáron magaskultúrát és hányan hallgatnak zenét, csak úgy? Mert belső igényük van rá.”
  • 1. cyt 2008. július 29. 08:29
    „"...Egy ismerős gimnáziumi tanár házaspár azt panaszolja, ha két gyermekükkel a két legcsábítóbb fesztiválprodukcióra jegyet váltottak volna, az majdnem annyiba került volna, mint az egyhetes balatoni nyaralás. Inkább az utóbbit választották - és ,,az illúzió kedvéért" az ajándékkoncert belépőiért küzdöttek..."
    Azért ez a szakasza a cikknek "meglepett". Vajon Hollósi Zsolt magából indult ki? Mit jelent nála (és a cikkben) az "illúzió kedvéért" kifejezés? Valaki nem azért megy el a Szegedi Szabadtéri Játékok előadására, mert a bemutatott darabot szeretné látni, hanem azért, hogy ott legyen a helyszínen???????????????????? Hollósi Zsolt szerint mindegy az, mire is megyek, csak azt mondhassam, hogy ott voltam???????????????????? Egyszerűen nem értem ezt a szakaszt a cikkben, és csak nagyon rossz érzésem támad Hollósi Zsolt "kultura-kritikusi" hátteréről.
    Ettől függetlenül igaz az, hogy választás előtt állnak a kultúrát fogyasztók; nyaraljanak, vagy elmenjenek MEGNÉZNI egy szabdtéri előadást.”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kialakulatlan tudás

"A nehezebb felvételi próbatétel céltudatosabb felkészülést is jelentene, az egyetemi képzési… Tovább olvasom