Délmagyar logó

2018. 01. 20. szombat - Fábián, Sebestyén -2°C | 6°C Még több cikk.

Megállt az élet?

"Gyarló az ember. Pestre mentem, Pestről jöttem. Az állomási hangos már azt kuruttyolta, hogy buszos megszakítás lesz Félegyházától Kecskemétig, de azt még nem tudtuk, hogy miért. A legtermészetesebb, hogy baleset történt. Kisiklott a vonat. Mert ez egy kisiklós vonal, a múltkor is képes volt kisiklani a Nyugati tövében."
Gyarló az ember. Pestre mentem, Pestről jöttem. Az állomási hangos már azt kuruttyolta, hogy buszos megszakítás lesz Félegyházától Kecskemétig, de azt még nem tudtuk, hogy miért. A legtermészetesebb, hogy baleset történt. Kisiklott a vonat. Mert ez egy kisiklós vonal, a múltkor is képes volt kisiklani a Nyugati tövében. A busz masinisztájától meg azt hallottuk, hogy péntekig vannak ők ide rendszeresítve, és ebből sokan arra következtettek, ha ilyen irtózatos kisiklás történt volna, akkor azt már harangoznák a rádióban is, tévében is, újságban is. Száz szónak is egy a vége, aranyosan, gyorsan, simán ment az átszállás és a visszaszállás, oda-vissza. Kezdünk megtanulni kölcsönös érdekek alapján jól együttműködni? A fogaskerekek végre jól kapaszkodnak egymásba.

Amióta az eszemet tudom, mindig villamos várta a vonatot. Néha több is, azért tettek oda pótvágányt. Sajnos, ezt a jó szokást az autóbuszok nem tudták átvenni. Kicsorbultak a fogaskerekek. Többször szóvá tettem, ki is oktattak mindig, hogy rendnek muszáj lenni. A rend pedig abban állott akkor éppen, hogy tessék nyugodtan bőrig ázni, legalább húsz kemény percekig, mert a busz éppen most húzta ki a farát a megállóból. Nehogy föl tudjunk szállni rá.

Első gondolatom most ez: kellett nekem szapulnom a buszt, lám, kedvet kapott rá a villamos is. Csorbulási járvány érte el a fogaskereket. Most nem esett, dögmeleg volt, behúzódtam az árnyékba, onnan figyeltem, se busz, se villamos. Nem húsz percig, de fél óráig se. Bár sokan várakoztunk, engem elöntött a mérhetetlen magányosság. Ez a város egyszerűen meghalt. Nem kihalt, mert íme, mi is megvagyunk, de busz és villamos nélkül halott. Áporodott tikkadtságban megállt az élet. Nem lüktet a szív, eldugultak az erei.

Pardon, itt a föltámadás, csuklós busz gördül rá a vágányra. Ki is van írva, hogy villamospótló. Senki nem tudja, mi a jó fene ez, és nem is jelenti be senki. Az utasnak minek mindjárt mindent tudnia? Sztrájk ütötte föl a fejét, vagy győztek a varangyok? Nagyon figyeltem, egy fia villamos se jött szembe velünk.

Rendületlenül a síneken megy a gumikerekű busz, és akárhogyan kapaszkodunk is, érezzük, nem szokta a cigány a szántást. A Kelemen utcában álldogál néhány szerelvény, és mindegyik villogtatja a vészjelzőjét. Az egyik előtt autó áll keresztben, az előtt meg rendőrautó. Kocsi hátán kocsi később is, és hatalmas nyüzsgés. Itt valami történt! És régen történhetett, mert az is időbe tellett, amíg a villamospótlót előállították. Nagy megrázkódtatásában annyira megkukult azonban a sofőrünk, egy szóval nem mondja, mi történt. Nehogy megtudja az ellenség?

Itt benn, a szerkesztőségben gyújtottak szikrát a fejemben. Sajnos, baleset történt. Biciklist gázolt valami a Fekete Ház előtt. Ennyire gyarló az ember. És én még azt hittem az előbb, hogy Szegeden megállt az élet.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A húzóerő

"Civilizációnk hajtómotorja a piac. Ennek a környezetvédők is örülhetnek, hiszen – mint László… Tovább olvasom