Délmagyar logó

2017. 11. 23. csütörtök - Kelemen, Klementina 3°C | 13°C Még több cikk.

Mi lesz itt?

JEGYZET - "Ezt a jelenetet emlegetni fogjuk a ránk következendő időkben, állították igazuk biztos tudatában."
Jó volt ez a pár nap nyugalom, a teljes kikapcsolódás a tűzhely, a mosogató és a terített asztal között, az alig elnyomott büszkeség, hogy a frissen kitalált-kitálalt kétféle mártás mennyire dobja föl a sültet, ki-ki ízlése szerint választhat, édes-csípőst, roppanós gombást, de hogy még a leves is választható, hideg gyümölcs vagy órákon át főzött forró húsleves – ez már valóságos ŕ la carte, otthon!

Nem tartott sokáig, se a nyugalom, se az önelégültség, se a kaja. Ez utóbbi hagyján! De amikor hazajöttek a bemutatóról, és éjfél dacára azonmód elkezdték, hogy az utolsó kép olyan, mint a jövendőnk – enyhén ideges lettem. Részletezték, hogy a koronát idéző díszletmonstrumba mindenkit beterel a hatalomkiszolgáló had, hívőket és kétkedőket egyaránt, rájuk zárul a rács, miközben zeng az ének, hogy „Szép Magyarország, édes hazám!" – ezt a jelenetet emlegetni fogjuk a ránk következendő időkben, állították igazuk biztos tudatában. Jócskán a látottak hatása alatt, ez nyilvánvaló volt, és az István, a király szabadtéri bemutató előadásának egész alkotógárdáját dicséret illeti érte. Amiért így tudnak hatni.

És akkor előjöttek a székesfehérvári képek, az ütemes Viktor! Viktor!, a boldog arcok, amint fogadják ezt a tüneményesen közvetlen kis-nagyembert, akinek mindenkihez van egy jó szava, lapogatása, kézfogása, arcsimogatása. Aki jön, lát, győz, Fehérvárnak egy intenzív ünnepi kormányülés alatt mindent megad. Jó király.

És akkor előkerült az újság, egykori társának majdnem kolumnás írása arról, hogy mit jelent a tusványosi beszéd. Síkideg az ember ettől a szövegtől, az a lényege, hogy Orbán Viktor visz bennünket, ki, Európából, és ha megyünk utána, bezárjuk magunkat, a „visszaszerzett teljes szuverenitásunk" börtönmagányába. Alföldi Róbert István-beli képi próféciája köszön vissza a Fodor Gábor által elkövetett betűtengerből.

„Higgyünk magunkban!" – sulykolta szinte mindegyik ünnepi szónok. És akkor a szókimondásáról híres Lázár János azt mondta Vásárhelyen az ünnepi beszédében, hogy most már mindenkinek el kell dönteni: a nemzeti függetlenség vagy az önfeladó integráció híve.

Szép Magyarország, édes hazám! Mi lesz itt? – kérdem a Fidesz első szabad választáskori kampánykérdésével.

Olvasóink írták

  • 11. tucat 2013. augusztus 24. 09:21
    „Javítás a 10-hez: nem a hintó, hanem a belőle kiszálló király érdeklődött... Ej, ezek az áramszünetek!
    Na, mindegy, így is jól van (mondta a székely is, amikor a pofon elől elhajoló kölyök helyett az asszonyt terítette le a konyha kövére).”
  • 10. tucat 2013. augusztus 24. 08:57
    „9. antipolgar
    Pesszimista: "Jaj, ennél rosszabb már nem is lehet!"
    Optimista: "Ugyan már! Dehogynem!" ;)

    Vagy:
    - Hogy vagyunk, hogy vagyunk? - tréfálkozott a köz..., izé..., a kolhozparasztokkal Lenin elvtárs.
    - Jól vagyunk, jól vagyunk - tréfálkoztak Lenin elvtárssal a kolhozparasztok.

    Vagy:
    A vidéken utazgató király páncélozott hintója, melyet az inkognitó (vagy incoito :P) ellenére más szekerek is kísérTEK, megállt délidőben az árokparton ebédelő köz..., munkások mellett, és közvetlen, szívélyes-baráti üdvözlés után érdeklődött a dolgaik felől. Ezt is megkérdezte:
    - Mondják, milyen a kaja, amit a közkonyháról kapnak?
    - Kitűnő!
    - Elég is?
    - Bőségesen! Még marad is!
    - És a maradékkal mit csinálnak?
    - Hát, azt is megesszük!

    Na, akkor kellemes létvégét! Itten kasza alád!
    (Sajnos gyakoriak az áramszünetek, ezért bocs, ha pár karakter hibásan jelenik meg a bejegyzésben, mondjuk a végén! Ugye, nem nagy gáz? Modi, te is megbocsájtasz az áramszolgáltatónak, ugye? ;) :D)”
  • 9. antipolgar 2013. augusztus 22. 22:27
    „Mervado, gondolkodtato jegyzet, arrol ir, ami sokunkat foglalkoztat. Engem speciel azert, mert osszhangban van a szemelyes magyarorszagi tapasztalataimmal, es azzal is, amit az orszagtol egy kicsit messzebb lepve kinntrol latok. Igazolva erzem a husz eve kialakult velemenyemet, hogy a "rendszervaltas" utani egyik part sem alkalmas az orszag elobbrevitelere. Nem ugyanolyan mertekben es okbol, de az eredmeny tulajdonkeppen ugyanaz. Igaz, persze, hogy lenyegeben mindegyik ugyanabbol a csocsbol taplalkozott. Ezert is hazug (es mindannyiunkat hulyenek nezo) a kommunistazas a mostani hatalom reszerol. Ujkori partjaink ha kulonbozokeppen is definialjak magukat, abban vegeredmenyben meglehetosen egyformak, hogy amit lehet, azt osszeszedik az alatt a negy ev alatt, ami rendelkezesre all. Nem mondom, hogy ez rendben van, de hat magam is Magyarorszagon eltem 49 evig, ugyhogy nincsenek/nem voltak illuzioim. Ami azonban most tortenik, az meg az en varakozasomat is ululmulja. Eloljaroban leszogeznem, hogy nem vagyok kommunista, sem masfele balos. Igaz, az a fajta konzervativizmus es jobboldalisag sem kell/lett, amit otthon "arulnak". Ugyhogy, ha kritizalom a jelen "orszagmentoket", azt pusztan azert teszem, mert nem vagyok hulye, es a szememnek-fulemnek hiszek - mondjuk a hivatalos es "objektiv" propaganda helyett.
    Nem citalok adatokat sem pro sem kontra, mert - kozhely, s eppen ezert igaz - azt vezetunk le belole, amit eppen akarunk. Azt azonban erzem es ertem, hogy ennyi maszlagot, hulyeseget, ocska hazugsagot utoljara az otvenes evekben etettek meg velunk. Sokszor meg a vezer szavak es mondatok is ugyanazok. De hat nincs uj a nap alatt - a romaiak mar gyakorlatilag mindent megcsinaltak jo es rossz ertelemben - ezert a politikai retorika is csak ismetli onmagat. Csak az Istenek valtoznak. Az, aki ma Istennek hiszi magat es a sajat emlekmuveit epiti, holnapra mar csak egy elfeledett es szanalomra melto beteg ember. Akik ma az O se..t nyaljak, holnap mar mas fenek utan neznek.
    Nem is a "Kiralyrol" szol az en aggodalmam, hanem arrol, amit utana marad. Ebbol a szempontbol is jo a jegyzet, amikent egyetertek 1. JoGaborral es 6. pirosmedencevel is.
    4.-5. tucattal pedig mar regi keletu a lelki es latasmodbeli rokonsagunk.”
  • 8. tucat 2013. augusztus 22. 21:31
    „7. scott1
    Kedves Scotty number one!
    A pofámon lóbőr van!
    Látni tán még engedi,
    Ifjúságom elfedi...

    Prózában: mióta Hunniában vegetálok, talán ép elme birtokában - a vastagodó, cserzett lóbőröm alatt ma már ebben sem vagyok teljesen biztos -, sosem voltam elégedett az itteni istenadta erkölcsi állapotával. Az utóbbi két évtized eseményeit a tisztítatlan zöldségekkel feltett, nagy lángon forralt leveshez tudnám hasonlítani: a hideg lében a fazék alján megülepedett kosz mind feljön a katyvasz tetejére, s bizony, az értékes összetevők gyakorta maradnak szétfőve az edény alján, hasznosulatlanul a moslékban, vagy a klozetban végezve be hajdan szép reményű, az asztal körül ülők táplálására szánt sorsukat. Végül mind odakerül, igaz, más utakon.
    Vagy akár úgy is mondhatnám, derűs, jó időkben az egyén tehetsége áldás a népnek, de a sanyarúság félelmeitől szorongatott, vicsorgóan önző időkben pokoli nyűg a viselőjének. Hamvas Béla is így valahogy fogalmazta meg azt, amiről, úgy gondolom, Ön is beszél.
    Ennek a népnek ráadásul sehogyan sem sikerül megszabadulnia a múltja sötét árnyaitól, sőt, rendre olyan vezetőket választ magának, akik éppen ezekbe az árnyékokba igyekeznek önös érdekből visszaterelni a nyájat, most éppen a régmúlt idők, harsány színekkel hamisított, hős homálya felé. Ezt azonban, meg kell hagyni, pokoli ügyességgel csinálják, a szélsőséges erők összfegyvernemi, közvetlen magasabb egységeit és szabadcsapatait is a jobb szárnyra állítva, utóbb már azt is elhitetvén az istenadta x harmadával, hogy az egész világ ellen kell megvívnia a szabadságharcát, amely az államisága óta szakadatlanul tart a véle oly igazságtalanul bánó, és Hunniát gyalázatosan eláruló, megcsonkító Nyugattal szemben is, amelyet pedig oly hősiesen, a keresztényi vérét sem kímélve védelmezett a keleti hódítók dúló seregei ellen, akik felé azért mostanában cinkosan kacsintgat, ha már amazokat kipaterolta, és a másik irányt sikerrel elbarikádozta, elejét véve, legalábbis megnehezítve, hogy a galád Nyugat lassan kárpótolja a tőle elszenvedett sérelmeiért, egyelőre vasfüggöny nélkül, de mégis magára maradva az európai kereszténység utolsó, roskatag mártír-védbástyájaként... :D Ismerős, ugye? :)

    No, ahogy mondják, hosszú. Talán még annyit, hogy Hunniában az utca, ahová Önt is kitették, semmivel sem rosszabb hely ma már, mint egy luxusvilla, sőt, sokkal kevesebb az utcagyerek félnivalója, hisz alig veszíthet valamit. ;) Én még nem az utcán lakom, és ha már számítógépen pötyöghetek Önnel, nyilván Ön sem utcagyerek még. Vagyis még volna anyagi természetű vesztenivalónk. Azt azonban, ami igazán értékes, tudom, sem Öntől, sem tőlem nem tudja már senki ember fia-lánya elvenni. Ezt Ön is tudja nyilván; ha, ahogy mondja, megjárta a hadak útját, akkor tudnia kell! :)

    Derűs éjt, nyugodt, vidám, SZIN-es álmokat! ;)”
  • 7. scott1 2013. augusztus 22. 16:35
    „Tucat, ragyogó az írásod! Éppen ezért nem is akarnám kihangsúlyozni azon dolgokat, amelyeket azért másként látok! Mindösszesen annyit azért megjegyeznék, hogy nem te vagy az egyetlen, aki nem igazán érzi jól magát ebben az országban, de a többség nem 3 hanem már 7-8 éve érez így...
    Illetve még annyit, hogy véleményt nem mostanában lett veszélyes formálni... ezt fogadd el egy olyantól, aki valóban helyes válaszokat adott a Mi lesz itt? kérdésre, mégis "kalandos körülmények" között tettek az utcára közel két évtized után...”
  • 6. pirosmedence 2013. augusztus 22. 11:46
    „Gratulálok az íráshoz! Nagy örömmel olvasom a jegyzetet - de sokszor elszorul a torkom. Köszönjük a bátor szókimondást! Vigyázzanak magukra, mert Karas Mónika lesben áll!”
  • 5. tucat 2013. augusztus 22. 11:38
    „A - beláthatóan valóban felesleges - hozzászólásaim eltitkolásából úgy látom, olyanná lettünk, mint az öreg paraszt, aki minden erejével kerüli az orvost, nehogy megtudja, súlyos beteg. Így, megfosztva magát a gyógyulás esélyétől, szenved, jajgat tovább. Mi lesz itt? Hát, ez.
    Persze, értem a lap félelmeit, mert az elhallgatott hozzászólásaimhoz hasonló hangvételű, kendőzetlen, a jog szabta határokat feszegető vélemények közlése pár éve komoly veszélyekkel jár. Oké, kerüljük hát az orvost, és szenvedjünk tovább a "kutyabajom" öndiagnózisunk talmi tudatában! Vagy nyugtassuk imigyen magunkat: rák ez, igaz, de nem tengeri, csak kis, folyami.
    De akkor jajveszékelésnek helye nincs! Miként a perspektívák latolgatása is nevetségessé válik így. A rák az rák, ha folyami, akkor is.

    Jobbulást!”
  • 4. tucat 2013. augusztus 22. 10:45
    „Hogy mi lesz? Ami volt. Csak immár gátlások nélkül: a civilizált (értsd: a polgári fejlődés útján járó) Európa kulturális határain (border line) megtelepedett nép, mely a nála jóval nagyobb lélekszámban itt élőkre kényszerítette a habitusát, nyíltan megmutatja az eredeti, sztyeppei mentalitását a tőle mindenben idegen és alávaló indoeurópai sokaságnak a 93 ezer négyzetkilométernyire bővített lipótmezői csatában, s mindezt, az évszázadok során igaztalanul elszenvedett, múltbeli sérelmeiben kéjelegve, nemzeti jelképeinek formálásában is betegesen igazolja önmaga előtt (megbűnhődte már...) - a választófejedelem nagy örömére, aki remekül lovagol a paranoiás határvidék (border line) hullámain a sír körül, hol eközben nemzet süllyed el.

    Hogy mi nem lesz? Az ebből egyenesen következik. (Sebaj, van itten laza galád. - sic!)
    Öngyilkosság se lesz, vagy egyre kevesebb - most olvastam épp -, legfeljebb a titokzatos háztartási balesetek és a természetes mortalitás számai mutatnak növekedést, de a népességfogyás ezzel együtt is csökkenni látszik: bár kevesebb a pozitív jövőképre alapozott társadalmi (mások családinak mondják, de szerintem ennél nagyobb közösség ügye ez is) esemény (házasságkötés, születés), Magyarország jobban teljesít. Igaz, a statisztikát nem én készítem, se az adatgyűjtést, se a feldolgozást, miként az értékelést és a magyarázgatást sem tőlem rendelik. Jobb is így, mert az ügyesen felszolgált féligazságokat és a hazudozást mindig nehezen viseltem másoktól is, magamtól pedig nincs kedvem végzetesen megundorodni. Vannak ezzel még néhányan így, miközben a becsületét, biztonságát és méltóságát kereső, a szorongásától szabadulni vágyó, ide-oda löttyenő, ám létszámában stabil többség őrjöngve-verejtékezve, önmagát ezer módon sanyargatva, beteges önigazolással kompenzálja a háborgó lelkiismerete kínjait.
    Ez van, ez lesz itt. Jó sokáig.

    Ha nem kotyogtam volna bele, akkor a honfoglaló-alkotmányozó, kétharmados, érdekből folyamatosan keresztelkedő, a törzsi szövetség vérszínű tagsági könyvét aktuálisan szentebb írásra váltó majoritás statisztikai lenyomata is tisztán érvényesült volna alább. Tekintsük hát úgy, hogy nem szóltam. Vagy ha igen, annak, miként eddig sem volt, ezután sem lesz semmi jelentősége. Még akkor sem, ha a súlyok Erzsébetnél is ugyanabban a serpenyőben vannak, mint az én mérlegemen.

    Hej, vérvörös kereszttel masírozó, magyar farizeusok! A lelketek mélyén talán bennetek is élő Jézusra kéne hallgatnotok: az élő emberrel kellene törődnötök, s akkor az szívből foglalná imába a neveteket, nem kéne fondorlattal-ármánnyal erre kényszerítenetek őt! S talán közben magatok is Emberré lennétek. De legyen csízkereszt, vagy amit akartok! Az lesz itt.”
  • 3. scott1 2013. augusztus 21. 13:31
    „Hogy mi lesz itt? Egyelőre még csak az a biztos mi nem lett!

    Az IMF és az EU nyomására lemondó kormány, új ideiglenes "szakértői kormány"...
    Bajnai független "szakértői kormányfő", legfeljebb egy baloldali kormány vezetője, de ahhoz már a választást kell nyernie...
    500 forintos benzin...
    400 forintos euró...
    Államcsőd...
    Elkerülhetetlen IMF megállapodás...
    Általános ingatlanadó...
    Nyugdíjak általános megadóztatása...
    Kórházbezárások...
    A többséget megtestesítő Millás felvonulás...
    Elsöprő ellenzéki győzelmek az időközi választásokon...
    A kormánnyal megegyezni nem tudó pedagógusok, medikusok, diákok...
    A MALÉV megszűnése miatt összeomló idegenforgalom...
    Az új jegybankelnök kinevezése után összeomló forint...
    Magyarország szavazati jogának elvesztése...
    A tartós deficit eljárás miatt az uniós forrásokat elvesztő ország...
    stb. stb.

    Hogy mi lesz még itt? Arról azokat kérdezze, akiknek az újabbnál újabb apokaliptikus jövendöléseiket átveszik! Első körben mondjuk Fodor Gábort...”
  • 2. v.imre 2013. augusztus 21. 11:17
    „"Elnézést, hogy beleelegyedek." (Mály Gerő az Egy szoknya, egy nadrág című tegnap sugárzott filmben)

    Az Európai Unióban a gazdasági válság hatására éleződött ki a vita az unió jövőjéről, hogy merre tovább? Valamiféle amerikai tipusú föderális központosító hatalom felé, vagy maradjunk a független nemzetállamok szabadon társult szövetségében? Gondolom, erről értekezett Lázár János. Valamiféle fagyos szélként érinti valamennyi államot a központosító törekvésnek a felvetése is. Ha figyelmesen olvassuk a tudósításokat. A terv első célja a nemzeti bankok integrálása az unió központi bankjába. Ez a csont azonnal fennakadt minden állam torkán.
    Ez van kedves Jo. Gabi barátom.
    Üdvözlettel: Vörös Imre”
  • 1. JoGabor 2013. augusztus 21. 10:57
    „Etelköz, kedves Zsóka, az lesz itt.
    Már az is csoda, hogy végre egy politikusnak elérte az ingerküszöbét - jellemzően nem a hivatalos ellenzék soraiban - az, amit az értelmesebb emberek már úgy két-másfél éve mondanak: a basi teljhatalmának kibontakozását már csak ezek a sárganyakkendős uniós demokraták zavarják, de nagyon, őket akarja véglegesen kiebrudalni. Ha bele is döglünk.
    Úgyhogy fusson, ki merre lát.”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kőszikla

"Benavigálta Magyarország hajóját a magmaradás kikötőjébe." Tovább olvasom