Délmagyar logó

2016. 12. 05. hétfő - Vilma -6°C | 4°C

Naftahajsza

"Ki emlékszik már Fa szappanra cserélt sajtokra? És ki állja meg mosolygás nélkül, ha eszébe jut, hogyan csiripeltek a Jugóból hozott kvarcórák a faros Ikaruszban..."
Ki emlékszik már Fa szappanra cserélt sajtokra? És ki állja meg mosolygás nélkül, ha eszébe jut, hogyan csiripeltek a Jugóból hozott kvarcórák a faros Ikaruszban, miközben összekoccant a szatyor alján a Cezar vinyak a Napoleonnal. Ősrégi csempésztörténetek ezek, lejárt lemez, még a rendszerváltozás előtt kikopott az életünkből.

De az a fergeteges naftahajsza, ami a kilencvenes években, no meg új évezredünk első esztendeiben éltette a csempészipart ebben a régióban, már sokkal könnyebben felidézhető. Az üzemanyag valóban égő arannyá lett a déli végeken. Újabbnál újabb kutak épültek, amikor az ENSZ embargó idején indult a jelentős nyereséget hozó naftahajsza a Vajdaságba. Aztán egyszer csak hopp, fordult a világ, s mi, magyarok döbbentünk rá: milyen szép haszonnal kecsegtet, ha kint tankolunk.

Az elmúlt években úgy tűnt, ez a benzinjátszma is bedőlt. Kiegyenlítődtek az árak, befellegzett a benzinturizmusnak – adtuk hírül, az adókkal agyonterhelt benzin hasznát nem az öntevékenyen szerveződött naftabandák fölözték le, hanem az állam. Nincs ez másként ma sem. Egyelőre. Csakhogy a magyar nem csupán leleményes, szemet se csak dísznek hord a fején. Gyorsan észreveszi az ártáblákat. És még az is fejszámoló művészeket meghazudtoló gyorsasággal számítja ki a várható hasznot a külhoni benzinkútnál bámészkodva, aki annak idején már a kétszer kettőnél megbukott a szorzótáblából.

Látva a határon túli benzin- és gázolajárakat, nem nehéz kikövetkeztetni – a csempészhagyományokkal büszkélkedhető hármashatár környékén most éppen a fehér asztal melletti nagy matekolás zajlik. Ahhoz sem kell különösebb jóstudomány, hogy kimondjuk: amennyiben nem csökkennek radikálisan az árak Magyarországon, néhány napon belül újfent magyar rendszámos autók töltik meg a romániai, a szerbiai kutakat. Ahol aztán romániai és szerbiai üzemanyaggal töltik meg a magyar autókat.

Mondhatnánk, kisstílű játszadozás ez, néhány száz, maximum néhány ezer forintos hasznot remélhet a benzinturista. Ám közel sem biztos, hogy egy kamionos vagy akár csak teherautó-tulajdonos esetében ily csekélyke lenne a nyereség. Meg aztán a határ menti polgár, miközben nagyon várja, hogy ugorjon végre a pannon puma, még ezért a kis megtakarításért is benzinkirándulásokat szervez, mert élni akar. Jobban, de legalábbis nem rosszabbul, mint tavaly. Arra pedig éppenséggel nincs ideje, hogy azt lesse: a kedvezőbb makrogazdasági mutatók (mert effélét jósolnak) mikor töltik meg több forinttal az ezerszer – így például az üzemanyagra terhelt adóval – megsanyargatott pénztárcáját.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Határ menti biznisz

"Szeged kiváló, hármas határhoz közeli fekvését gyakran emlegetik a szakértők, amikor… Tovább olvasom