Délmagyar logó

2017. 02. 23. csütörtök - Alfréd 5°C | 14°C Még több cikk.

Növekvő távolságok

"A szegedi buszok, trolik és villamosok átlagos napi kihasználtsága nem éri el a húsz százalékot. Ezt a statisztikai adatot úgy is lefordíthatjuk, hogy mindenkinek jutna ülőhely, ha nem akarnának bizonyos időpontokban túl sokan egyfelé menni. Ilyen statisztikákkal nem megy sokra az ember. Csúcsidő bizony van, és ha Szegeden nem is olyan elviselhetetlen, mint a fővárosban, nekünk ez jut: emiatt dühöngünk."
A szegedi buszok, trolik és villamosok átlagos napi kihasználtsága nem éri el a húsz százalékot. Ezt a statisztikai adatot úgy is lefordíthatjuk, hogy mindenkinek jutna ülőhely, ha nem akarnának bizonyos időpontokban túl sokan egyfelé menni. Ilyen statisztikákkal nem megy sokra az ember. Csúcsidő bizony van, és ha Szegeden nem is olyan elviselhetetlen, mint a fővárosban, nekünk ez jut: emiatt dühöngünk.

A csúcsidő másik vetülete, hogy reggel a sportcsarnokig áll a Szegedre igyekvők sora. Sokan költöznek a városközponttól távolabb, nőnek a kertvárosok, a falvak. Aki házat épít, autót is vesz, beáll a híd felé araszoló sor végére.

Mondhatjuk, hogy az autó olyan sikeres találmány, hogy már nem hatékony. A reggeli csúcsban a fölkapott belvárosi iskolák körüli dugó mutatja, nagy tömegben az autó pont azt nem biztosítja, amit várunk tőle: a jó és kényelmes megközelíthetőséget. Ha mindenki kocsival indulna útnak a városban, megállna az élet. Az, hogy Szegeden még úgy-ahogy lehet haladni csúcsidőben is, annak a sok tízezer embernek köszönhető, akik gyalog, biciklivel, busszal kelnek útra. Ők hagyják tulajdonképp szabadon a helyet az utakon az autósok számára. Szegeden az arány nagyjából fele-fele. Körülbelül ugyanannyian indulnak útnak reggel saját kocsival, mint társas járgánnyal: a város így (még) működőképes.

A reggeli csúcsidő a jólét nyomán és a szabadság beköszöntével csak rosszabb lett. Egyrészt látványosan nő a személyautók száma. A közösség költségvetése ezzel nem tud lépést tartani. Ott tartunk, hogy örül az utas, ha fűtik a trolit, amire fölszáll. A reggeli csúccsal a tömegközlekedés egyébként is nehezen birkózik meg.

Másrészt a szabadság azt is jelenti: szabadon lehet az iskolát megválasztani. Rengeteg család dönt úgy: ne a körzetes suliba járjanak a gyerekek gyalog, hanem mindennapi „sofőrjeik" szállítsák őket a város túlsó végébe. Aztán persze angolórára, edzésre, hegedülni. A szülők ezzel rengeteg pluszfeladatot, a család egy csomó többletköltséget vesz a nyakába. A „gyerekbe" mindenki szívesen „fektet be": a legjobb tanárokhoz utaztatják az utódokat. A gyönge iskolák és az erős iskolák közötti fizikai távolság autóval könnyen áthidalható. Csakhogy a két intézmény közötti társadalmi távolság megállíthatatlanul nő.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Vérnyomások meghajtója

"Ereinkben keringő vérünk nyomásának három fokozata biztosan van. Az egyik a normális. Százalékot… Tovább olvasom