Délmagyar logó

2017. 01. 16. hétfő - Gusztáv -5°C | 1°C

Nyakig a paradicsomban

"A nejlonparadicsomban. Lehet, hogy termelési titkokat beszélek ki, és azért most is fejvesztés járhat, akár hajdanán a menet közben kilukadó buszfenék megszellőztetéséért is kijárt, de azért vagyunk a világon, hogy mindent kibeszéljünk."
A nejlonparadicsomban. Lehet, hogy termelési titkokat beszélek ki, és azért most is fejvesztés járhat, akár hajdanán a menet közben kilukadó buszfenék megszellőztetéséért is kijárt, de azért vagyunk a világon, hogy mindent kibeszéljünk.

Évekkel ezelőtt jártam egy paradicsomos üvegházban. Azt ugyan kezdetektől vallottam, ha a fejőgépek konstruktőrei olyan szerkezettel tudtak volna előrukkolni, amelyik a tehenet szarvánál feji, a nemesítők rákapcsoltak volna, és addig lögybölték volna a tenyészbika mélyhűtött spermáját a petesejttel, amíg olyan nem lett volna. Tessék most belegondolni jól: terem a paradicsom, jól terem, melegházi környezetben, de egyszer csak elfogy a talajból a tápanyag, fölhalmozódik viszont benne a rengeteg méreg. Ki kell cserélni.

Előbújtak a „paradicsomkonsruktőrök", és megszerkesztették az égig futó növényt, de adtak alá egy ereszcsatornaszerű alkotmányt, és azt valamilyen kőzetszármazékkal töltötték meg. Külön edényben grammra kimérve kevergették a reggelire, ebédre és vacsorára való kosztot, és minden tőhöz külön juttatták el. Vagy nem kell cserélgetni a talajt, vagy mégiscsak könnyebb az ereszcsatornát kiborítani, mint talicskázni az egész alsóneműt.

Meg is kóstolhattuk. A hiba bennünk volt, szánk még őrizte a magyar paradicsom rendkívüli ízét, de ez nem olyan volt. Semmilyen se volt. Elvileg hajszálra olyan ez, mint a negyven évvel ezelőtt divatba hozott brojlercsirke. Annak az íze se hasonlít az udvaron kapirgálóéra, de csirke. Feneség a dologban, hogy az a gazda, aki ezerszámra „gyártotta" a brojlert, házi használatra az udvaron kapirgálókat fogta be.

Tavasz elején újra belegondoltam ebbe a szép új világba, és kertünkbe saját nevelésű palántából 45-öt ültettem el. Meg is eredt valamennyi, és elegáns karó is került melléjük. Tehát nőtt, nődögélt, és tele borult virággal is. Egyszer aztán rá kellett jönnöm, hogy a krumpli édestestvére a paradicsom, ugyanaz a fertőzet csapta el mindegyiket. Egyik napról a másikra megfeketedett minden szál, lehullott levél és virág, és teljes igyekezetemet egyetlen piros gyümölcs – vagy zöldség? – se hálálta meg.
Hiába vigasztaltam előtte a családomat, hozok nektek az isten áldotta magyar földben termettet, módosítanom kellett biztatásomat: menjetek el a boltba, és vegyétek azt, amelyik ránézésre kicsattan a mosolygástól. Nyugodjatok meg, minden benne van, ami a paradicsomléthez fontos, azt pedig felejtsétek el, hogy olyan világ is volt, amikor a paradicsom a maga ártatlanságában paradicsomízű volt.

Vagy egyetek helyette paprikát.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Megtorlás

"Habsburg Ottó 1991-ben úgy nyilatkozott az október 6-i emléknapról, miszerint „az egész… Tovább olvasom