Délmagyar logó

2017. 11. 23. csütörtök - Kelemen, Klementina 3°C | 13°C Még több cikk.

Nyögdíj

"Jóllehet a korhatáremeléssel Európa más államaiban is éltek, de ott – például Svédországban – többé-kevésbé esély volt arra, hogy egy hatvan év körüli ember munkát találjon. Nálunk milyen munkalehetőségre számíthat az az idős ember, akinek életereje a stressztől még jóval a nyugdíj előtt megtört?"
Magyarországon 4,4 millió adózó közül 1,9 millióan a minimálbért nem meghaladó jövedelem után adóznak, miközben 100 emberből 94 még azelőtt nyugdíjba megy, hogy elérné a korhatárt. A Ratkó-korszakban született honfitársaink 2010-től nagy számban mennek majd nyugdíjba, miközben egyre kevesebb fiatal lép be a munkaerőpiacra. Ez a helyzet évente mintegy négyszázmilliárd forint hiányt okoz a nyugdíjrendszerben.

Ezek a kíméletlen adatok. Az elöregedés és a nyugdíjrendszer problémája ugyanez Európa jó néhány országában, annyi különbséggel, hogy Németországot vagy Svédországot nem adósította el a szocialista rendszer, és az embereknek nem kellett egyszerre rádöbbenniük, hogy a csőd közelében van az államháztartás. A magyar különlegesség az, hogy a társadalmi szolidaritás e fontos intézményét, a nyugdíjrendszert úgy kell átalakítani, hogy eközben a kereső életkorúakat drámaian próbára teszik a megszorítások.

A megoldás a keresők számának növelése lenne, vagyis az, hogy minden lehetséges eszközzel a gyermekvállalást kellene támogatni, illetve a munkahelyek számát emelni. A Gyurcsány-kormány jelenleg ennek éppen az ellenkezőjét teszi. A megszorítások kilátások nélküli jövőt festenek, ami új demográfiai hullámvölgyet okoz, a járuléknövekedés pedig elbocsátásokat eredményez. Rövid távú, pénzbehajtó politika ez, ami a nyugdíjrendszer reformját egy megoldásra szűkíti: a nyugdíjkorhatár felemelésére. Nem számolva persze azzal a nemzetpolitikai értelemben cinikus eséllyel, hogy a bevándorlók majd növelik a keresők számát.

Jóllehet a korhatáremeléssel Európa más államaiban is éltek, de ott – például Svédországban – többé-kevésbé esély volt arra, hogy egy hatvan év körüli ember munkát találjon. Nálunk milyen munkalehetőségre számíthat az az idős ember, akinek életereje a stressztől még jóval a nyugdíj előtt megtört? Ha még ráadásul hátrányos régióban lakik? Hol talál állást hatvanéves korában, amikor a pályakezdők között is kiemelkedő a munkanélküliség?

A kormány érveléséből az tűnik ki, hogy az uniós fejlesztési pénzek a nehéz évek elmúltával munkahelyeket eredményeznek majd. De ha így lesz is, ezeket a versenyképes, piaci alapon működő cégek nyújtják, amelyeknek képzett, optimista, cselekvőképes munkavállalóra lesz szüksége, nem kizsarolt öregekre. Lehet a mobilitást és az életen át tartó tanulást emlegetni, de ehhez megint csak életerős, jövőjükben bizakodó emberek kellenek. Ha nem így van, akkor a mobilitás, ez a kétes varázsszó valójában csak szétszakítja a családok nemzedékeit, és ezzel csökkenti a nem állami szolidaritás esélyeit.

Míg a kormány sokkoló tempóban hozza pénzbehajtó intézkedéseit, egyetlen hatástanulmány, egyetlen előrelátó ütemezés sem figyelmeztet arra, hogy milyen károkat okozhat az ország jövőjének az, ha kereső polgárai teherbírását ilyen rövid idő alatt ilyen intenzíven teszi próbára.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Mi a konyak?

"Okos emberek a marxizmus idején feleltek már rá. A dolgozók itala, amelyet a munkásosztály és a… Tovább olvasom