Délmagyar logó

2016. 12. 04. vasárnap - Borbála, Barbara -5°C | 4°C

Olcsóbb esztendő

"Meg vagyok én hibbanva? Az egész ország arról harsog, a romlás esztendeje közeledik, én meg elkezdek javulásról beszélni? Drágul ez, drágul az, már a rigófütty is falsul szól."
Meg vagyok én hibbanva? Az egész ország arról harsog, a romlás esztendeje közeledik, én meg elkezdek javulásról beszélni? Drágul ez, drágul az, már a rigófütty is falsul szól. Van még hely lefelé a lavór fenekéig, tudomásul kellene vennem nekem is. Azt merem állítani, az évtized legolcsóbb éve következik? Pápább akarnék lenni a pápánál, pártvezérebb a pártvezérnél?
Ne tessék elsietni a dolgot, beszéljenek a számok.

Évek óta minden tél elején meg szoktam venni a következő évre szóló naptár kitámasztós változatát. Azt, amelyikre ki van írva, hogy Boldog új esztendőt! Ja, hogy az mindegyiken ott van? Annál inkább válogatnom kellett. Legyen hely arra is, hogy január 13-án be tudjam írni, mi lesz október 11-én. Kicsi legyen mindamellett, amennyit majd a lejárt év ér a következő szilveszter után.

Röghöz kötött rigolyáim is vannak, ugyanabba a boltba megyek mindig szilajnagy bevásárlásaimra. Fejből tudom, tavalyelőtt is száz forintért vettem. A legnagyobb meglepetés volt tavaly, hogy se föl nem ment az ára, se le nem esett. Maradt a százas. Neve is volt akkor még, mert pici, kétszínű, és – bocsánat a szókimondásért – szart se ért. Idén, már a küszöb előtt belegondoltam, éppen a fülembe zsongó áremelések zajára is figyelve, ugyan mennyit szépítettek rajta? Mennyiért vesztegetik az elkövetkező háromszázhatvanöt napot. Még egy bocsánat, meg kellene előbb számolnom, annyi lesz-e, vagy emelkedik a napok száma az infláció mértéke szerint? Vigyázat, szökőnapveszély!

Tessék megkapaszkodni: kilencven forintot kértek csupán.
Nem volt nálam zsebszámológép, tulajdon kútfejemre támaszkodva azonnal számolni kezdtem. Ha a tíz forintot elosztom 365-tel, mennyi is esik egy napra? Ménkűhosszú tizedes-szám jött ki, kerekítenem kellett: 2,74 fillér! Van még fillér egyáltalán? Állítólag a bankok is számolnak vele. Inkább a havi megtakarítást kellene előpötyögtetnem ragya agyamban. Ha tizenkettővel osztom el a tíz forintot, nyolcvanhárom fillért kapok, meg valami szemetet még hozzá, a végtelen tizedes-tört képében. Gyarló az emberfia, itthon azért beütögettem a marokmasinába is, az is ennyit adott ki. Egészen pontosan 83,33333333. Áldás rajtam, még nem kell euróra átszámolnom.

Erősen remélem, a fogyasztói kosárban első helyen szerepel majd ez a tétel. Ázalék – százalékkal persze.

Itthon azonban ráadás-meglepetések is vártak. Ahogy kezelésbe vettem, és írogatni kezdtem a családi dátumok kötelező penzumait, mindjárt. Január 20-a után azonnal november 10-e következett, és annak a hétnek a vasárnapja, november 16-a után január 28-a. Rend a lelke mindennek, úgy vagyok ezzel, mint az óra előre- és visszatologatásával a hivatalosság. Azt szokták mondani, amit elveszítünk márciusban az előreállítással, visszakapjuk október végén. Hittel állítom, amit időben elvesznek tőlünk, soha a büdös életben vissza nem kapjuk. Ezzel szemben a novemberre fűzött lapok között percre pontosan előjön a januári bujkáló hét, csak oda kell pörgetnem.

Kis mohó! Kettőt vettem, ahogy eddig is mindig, hogy páromnak is legyen figyelni valója. Így aztán a naponkénti megtakarítás is a duplájára emelkedett: majdnem öt és fél fillérre ugrik. A havi nyereség tehát már túllépi a másfél forintot! Föllapoztam azt is, ugyanez a járvány járt itt is. Vagy szándékosság talán? Netán készülünk megint egy naptárreformra? Unalmas már a változatlan ismétlődés.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A permet és a kenyér esete a kereskedővel

"A helyszín egy belvárosi, főleg kenyeret és péksüteményt árusító üzlet. Az eladók mozgásából… Tovább olvasom