Délmagyar logó

2017. 08. 22. kedd - Menyhért, Mirjam 14°C | 24°C Még több cikk.

Ötvenhat ünneplése

"Ötvenhatra lehet emlékezni államilag fizetett, konszenzuson alapuló konfettis vállú őrkatonákkal, lehet emlékezni dilettáns műalkotásokkal, agresszív kisnyugdíjasokkal, kifütyüléssel, a sarokba állással, kivonulással."
Vajon miért baj, hogy Wittner Mária nem hajlandó együtt ünnepelni a nemzeti alapkonszenzus alapján szerveződő közhivatali méltóságokkal? A válasz fájdalmasa egyszerű. Wittner Mária a Fidesz ötödik számú parlamentere a legújabb választásokon, ötvenhatban halálra ítélt, meggyötört és kisiklott sorsú ember, kinek politikai radikalizmusa nem volt követhető, ám antikommunizmusa akceptálhatónak tetszett, ráadásul nyitott a szélsőjobb felé is.

Wittner Mária nem kompatibilis közéleti személyiség, s ezt jól tudta a Fidesz politikacsináló központja is, amikor az ötödik helyen prolongálta. Lám, így is lett, Wittner Mária senki „megalkuvóval" nem kíván ünnepelni, és ez teljesen logikus magatartás.

Wittner Mária mint közszereplő konzekvens, de nem kompatibilis tényező. Szerintem egyáltalán nem baj, hogy külön bejáratú ötvenhatot akar, s nem áll oda azok mellé, akik utódok, tovább élők, tovább fejlesztők, másként gondolkodók, fiatalok, szegfűsök vagy narancsosok, élnek. Ötvenhat leghangosabb örökösei ritkán képviseltek elfogadható álláspontot, viszont ez nem ötvenhat baja. Ötvenhat azé is, aki október huszonharmadikán letépett egy kósza plakátot, aztán hazament, és csendesen éldegélt, míg meg nem halt. Nem, ötvenhattal nincs baj.

Ötvenhat mint eszmény és ünnep, abszolút rendben van, csoda, történelmi részegség, hang, álom, lélek. Nem is érteni, miért probléma Wittner Mária ügye, hacsak nem vélünk fölfedezni némi baloldali retorikai kellemetlenkedést, amely, tekintettel a közelgő önkormányzati választásokra, ezzel az ideológiai apróbombával igyekszik elterelni a közfigyelmet a megszorítások okozta társadalmi ingerültségről. Szánalmasnak és kétesnek tetszik az igyekezet. Ötvenhat éppúgy volt nemes baloldali áhítat, mint nagyszerű konzervatív erőfeszítés. Legyünk nyugodtak, ötvenhat nem reprezentálható.

Ötvenhatra lehet emlékezni államilag fizetett, konszenzuson alapuló konfettis vállú őrkatonákkal, lehet emlékezni dilettáns műalkotásokkal, agresszív kisnyugdíjasokkal, kifütyüléssel, a sarokba állással, kivonulással. Lám, ötvenhat legnagyobb és legismertebb hőse mégiscsak hithű kommunista volt, Nagy Imre, miközben ez nem homályosítja a „pesti srácok" önfeláldozását. Ötvenhat álom és téboly, irgalmatlan erőfeszítés, jajkiáltás, összeroppanás. Ötvenhatot nem józanul csinálták. Ám a „politikai korrektség" ideájának és gyakorlatának, mely Európa régebben szabad, gyakorló módon demokratikus országait irányítja, ötvenhatnak kevés köze van.

Sajna nekik, az ötvenhatosoknak sincs köze a politikai korrektséghez, mert ők folyvást visszarepülnének a múltba. Ők az álmaikban élnek, miközben lassan, aprólékosan, figyelmesen, empatikusan azt kellene megtanulni, hogyan ne legyen mindaz, ami ötvenhatot előidézte, és ami ötvenhat volt. Az emlékezés méltóságát pedig vezényelje a kultúra szabadsága.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kutyasors

"Kerítéshez kikötött ebek, kényelmetlen helyzetbe hozott állatvédők, nagy gonddal rendben tartott… Tovább olvasom