Délmagyar logó

2017. 11. 22. szerda - Cecília 5°C | 13°C Még több cikk.

Palotás rendszerváltás

"Most új fejezet látszik kibontakozni, képtárként hosszú távra életképes – és gyönyörű – maradhat tán Szeged egyik legértékesebb épülete, melyet a hozzá méltó funkció révén ismét valódi élet tölthet majd be."
Gaudí Barcelonájának legjobb értékeit mutatja föl – írtam még 1970-ben a Délmagyarországban a szegedi Reök-palota sanyarú sorsát siratva. Magyar Ede csodás szecessziós épületének omladozó-málló-pusztuló falai között akkor legföljebb csak a lófarának becézett füstös bisztróban bús joghallgatóknak és még búsabb oktatóknak naponta eladott felesek száma múlta felül a világszínvonalat.

Aztán a „palotás város" e jobb sorsra érdemes palotáját többször is felújították, de ennek ellenére haldoklott tovább. Mert nem találtak számára értelmes funkciót, amely életben tartotta volna. Hiszen az épületek létének értelmét a bennük zajló élet adja. Most új fejezet látszik kibontakozni, képtárként hosszú távra életképes – és gyönyörű – maradhat tán Szeged egyik legértékesebb épülete, melyet a hozzá méltó funkció révén ismét valódi élet tölthet majd be.

Divat lett minálunk mostanság arról beszélni, hogy nem is volt mifelénk valódi rendszerváltás. Pedig aki nem vak, annak éppen e megtörtént rendszerváltás hétköznapi jelei a legnyilvánvalóbbak az utóbbi évtizedben. A falvak út menti árokpartjain lenyírt fű, az újravakolt, megújult családi házak, megszépült, szép gyepű kertek mind-mind arra vallanak, hogy a korábbi nemtörődöm-szürke szegénység után végre lett idő, pénz, emberi igény és energia a tisztes környezetre. Kifelé tartunk végre abból az igénytelen, szörnyű szürkeségből, ami évtizedeken át rányomta bélyegét Európának erre a fertályára.

Nézzük csak a városközpontokat! Mosonmagyaróvártól Gyuláig, Kaposvártól Szegedig megújultak, átalakultak, megszépültek. És nem úgy, mint az 1970-es, 80-as évek patyomkini világában, amikor az újrafestett homlokzatok mögül hiányzó új funkciók és az ebből is fakadó pénzhiány újratermelték a szegényszagú lepusztulást. Most a megújuláshoz új tartalom, új belbecs is illeszkedik, új funkciók és pénzt is teremtő használati értékek sora, mely hosszú távon is garantálni látszik a megújult külcsín fennmaradását. És így végre már nem csak Hegyeshalomtól nyugatra élvezhetjük egy-egy élő, a múlt szépségeit is eleven közegként felmutató város lélekemelő, valódi emberi környezetet teremtő nagyszerűségét.

Úgy tűnik, alaposan megváltoztak hétköznapjaink. És alighanem ez az igazi rendszerváltás, melyet nem lila eszmék vívnak ki, hanem mi csinálunk meg. Magunknak.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Megrendítő

"Amikor maszkot viselő kollégái az utcán elfogták a szegedi rendőr alezredest, ő azt hitte –… Tovább olvasom