Délmagyar logó

2017. 07. 23. vasárnap - Lenke 21°C | 35°C Még több cikk.

Piros jelzőtárcsa helyett

JEGYZET - "Olyan iskolákba fogják irányítani őket, amelyeknek a renoméja már nem ezen múlik."
Az egyik jogvédő szervezet aggályosnak látja a rendőrök iskolai jelenlétét, mondván: intézkedéseik várhatóan aránytalanul súlyosan fogják érinteni a kisebbségi csoporthoz tartozó fiatalokat, mert kutatási eredmények bizonyítják, hogy a rendőrök gyakran sztereotípiák és diszkriminatív profilalkotás alapján intézkednek. Meglehet, ebben van igazság, de ha az ember felidézi az iskolai agresszióról szóló híradásokat az elmúlt néhány évből, hajlamos inkább annak a pedagógusnak a pártjára állni, aki szerint elsöprő hatása lehet a rendőri jelenlétnek, az érintettek szeme előtt zajló intézkedésnek. Az iskolában ugyanis nincs helye erőszaknak: sem a tanár, sem a diák ellen.

Iskolarendőrök egyébként akkoriban is voltak, amikor jómagam jártam általánosba. Felső tagozatos diákok teljesítettek szolgálatot a sulihoz közeli gyalogátkelőhelyeknél, többnyire persze felnőtt segédlettel, s a feladatuk az volt, hogy segítsék diáktársaik átkelését. Ennek érdekében piros jelzőtárcsát is kaptak, amit mi nemes egyszerűséggel csak palacsintasütőnek hívtunk. Mindez annak idején elég volt – persze akkoriban még nem volt divat, hogy egy szülő lefogja a testnevelő tanárt, hogy a fia megverhesse, vagy hogy egy pedagógus, akinél elszakadt a cérna, megrugdossa a földön fekvő gyereket. Ez ellen a piros jelzőtárcsa – valljuk be – sajnos kevés.

Azt egyelőre nem tudni, mely iskolák lesznek a megyében azok, amelyeket bűnmegelőzési tanácsadókkal erősítenek meg. Az iskolák vezetői most aggódnak: rontani fog az illető intézmény hírnevén, ha kiderül, hogy iskolarendőrt helyeznek oda. Gyanítom azonban, hogy olyan iskolákba fogják irányítani őket, amelyeknek a renoméja már nem ezen múlik, amelyekben korábban is előfordult olyasmi, amit jó lett volna megakadályozni. Ha ez a jövőben sikerül, megérte, maga az intézmény is jól jár – ha nem, el kell gondolkozni, mi egyebet lehet tenni azért, hogy nyugodt szívvel engedhessük csemetéinket az iskolapadba.

Olvasóink írták

  • 2. szabójóska 2013. augusztus 27. 13:43
    „Nem tudom ,hogy ki vagy,de ha ennyi vagy akkor az kevés.
    Ez eddig kb. annyi,hogy fegyverezzünk fel tanárt,diákot és utána győzzön aki szemfülesebb, Ja meg egy mentő is legyen készenlétben. Neked meg este mutassa be valamelyik csatorna ,ma ki győzött.”
  • 1. tucat 2013. augusztus 26. 14:09
    „Kedves Szabó Imre!
    Az elszabadult indulatok és a már tomboló erőszak megfékezésére gyakran sajnos már tényleg csak a jól szervezett, célirányos, tehát hatékony ellenagresszió képes, de a megnyugtató, úgymond interiorizált értékek irányította magatartásformák kialakítását, ami a családokkal partnerszinten kooperáló iskola alapvető feladat lenne amúgy, nem lehet fenyegetésre alapozni.
    Ha belegondol, hogy az egyre több iskolában is megmutatkozó, a kölykök körében is aggasztóan terjedő erőszakos konfliktuskezelési (gyakran kompenzáló-rivalizáló konfliktuskeresési!) gyakorlat hátterében miféle, a társadalomban évek óta akkumulálódó feszültségek és értékficamok húzódnak meg, akkor alig hiszem, hogy agyon kéne magyaráznom: a sulirendőr jelenléte nem fogja sem az iskolát, sem pedig azt a közeget, amelynek ezek az intézmények a besűrített lenyomatai, a társadalmat megszelídíteni. Az emberi magatartás mozgatórugóit ismerők számára világos, hogy épp ellenkezőleg: ha semmi más nem történik, akkor az iskolai fojtás miatt a felhalmozódó feszültségek a kölykök - és később a belőlük formálódó felnőttek - életének más területein fognak utat törni maguknak...
    A megoldás azonban, miként a baj maga, olyannyira bonyolult és reménytelenül széleskörű összefogást, az egész társadalomra kiterjedő önkorlátozást igényelne, hogy ebben bízni, túlzás nélkül a kolostorok lakóinak az örök üdvösségbe vehetett hitéhez hasonlítható naivitás lenne. Persze, a baj nagy, valamit tenni kell, de azt azért, gondolom, bárki képes belátni, hogy a suliban fenyegetően felmutatott fegyelmi arzenál újabb, békeidőben egyáltalán nem oda való eszköze önmagában szánalmasan kevés.
    Sűrű, sötét az éj, messze még a hun hajnal...”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Éteri iskola

"Az eltökéltség ezekben a fülkeforradalmi időkben gyakran fontosabb, mint a hozzáértés." Tovább olvasom