Délmagyar logó

2016. 12. 09. péntek - Natália -4°C | 7°C

Plakátolni pedig kell

"Furcsán néztek rám a szegediek tegnap, amikor a Széchenyi téren a politikai plakátokat böngésztem. Furcsán éreztem magamat, hiszen általában nem szentelek túlzott figyelmet az oszlopokra kitett hirdetményeknek."

Furcsán néztek rám a szegediek tegnap, amikor a Széchenyi téren a politikai plakátokat böngésztem. Furcsán éreztem magamat, hiszen általában nem szentelek túlzott figyelmet az oszlopokra kitett hirdetményeknek.

Utóbb megtudtam: az arcképes hirdetéseknek a felmérések szerint gyakorlatilag nincs jelentősége. A szavazókedvet és a pártszimpátiát nem befolyásolja, hogy hány képviselőjelölt mosolyog ránk, amíg a lakásunktól elérünk a kisboltig. Legalábbis nem hat ránk pozitívan. Ennek ellenére – mondták a politikusok – plakátolni muszáj.
Hogy miért?
Mert a többiek is csinálják.

Szerencsére Szegeden eddig visszafogottan tették, így kevés a széttépett, eső áztatta, cafatos szélű hirdetmény. Kevés az Ujhelyi István-homlokú, Kalmár Ferenc-orrú, Ványai Éva-állú montázsjelölt. Kevés a tollal rajzolt bajusz, a plakátra firkantott megjegyzés. Az óriásplakátok meg jórészt elérhetetlenek, így a vicces kedvű járókelők nem rajzolják át sem a lexikont magára borító Kovács Pistit, sem a szívgyógyszeres nénit, aki már csak a 14. havi nyugdíjban bízhat.

Ez a felhőtlen plakáttalanság meg is marad egészen a hét végéig. Amikor azonban ma minden jelölt leadja a jelölőszelvényeit, a pártok vad nyomtatásba és ragasztásba kezdenek. A plakátharctéren felhangzik a csatazaj, és az éj leple alatt átragasztókommandók jönnek.

Megszökni nem tudunk. Összeszokunk a „festői" plakáterdővel, mint lovak a porondmutatvány cicomáival.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Itt a tavasz!

"Sokezres seregélycsapat jelent meg tegnap Szegeden. Visszajöttek Afrikából, seregestül lepték el a… Tovább olvasom