Délmagyar logó

2017. 10. 23. hétfő - Gyöngyi 10°C | 16°C Még több cikk.

Stikában olvasni

JEGYZET - "Ha nincs is már pénz az utazásra, például könyvtári könyvet olvasni és így barangolni akkor is lehet."
No, épp ez az, ami miatt kell magyar kultúra napja, és kell ünnepség is! Hogy beszélni is tudjon róla, ne csak stikában olvasson magas irodalmat a kamasz, merthogy annyira ciki bevallani a haveroknak: Jókaitól Az arany ember tényleg tetszett. Meg azért is kell a jeles nap, hogy a stikát és a cikit helyettesíteni tudja, ha nemcsak beszél, hanem mondani is akar valamit. Meg azért is jó e pillanat, hogy ne érezze titkolni valónak: a zenei stílusirányzatok közül nem a lazaság és a félig letolt gatya, hanem a versszerűvé gyúrt szövegek, a „fontosat mondani" akarása miatt tartja sajátjának a rapet. Az ilyenféle vallomásnak is örülni kell manapság, mert kultúraközeli ez is, és élményből táplálkozó.

A hétköznapi szürkeségből kiragadó élményt adja a kultúra. És a gazdasági szorítások miatt fuldokló számára majdnem hogy az egyetlen elérhető élményt. Mert ha nincs is már pénz az utazásra, például könyvtári könyvet olvasni és így barangolni akkor is lehet. És megszerezhető a tapasztalat: az olvasás gyönyörűsége vigasztal, épít és fölemel.

Az évi körforgásból 1989 óta újra és újra kivesszük és megmutatjuk január 22. napját. A magyar kultúra ünnepét a Himnusz kéziratához, annak 1823-beli tisztázásához kötve. Így aztán benne foglaltatik ebben az ünnepben az alkotás kínja és szépsége, meg a műben sűrűsödő hagyomány és a jelenig nyúló hatás, meg a nemzettudat és a fohász. Meg még ezernyi érzület – sorolják is a szónokok. Szép szavakkal és koszorúzással és díjesővel és kulturális rendezvényekkel igyekeznek dobogóra állítani január 22-t akkor, amikor a naptár előtte és mögötte is jelöli, hogy minden egyes napon „napja" van már „valaminek". De nem csupán az ünnep devalválódása miatt nehéz a magyar kultúra napjáról szépeket gondolni és igazat mondani. Mert ijesztő a tegnapi üzenet: a klebelsbergi hagyományokat ápoló szegedi egyetemen az új tanévben nem lesz állami támogatottságú helyen nevelődő gólya a jogásznak és a közgazdásznak készülők között, de az eddiginél kevesebb állami ösztöndíjas támogatást kapnak Radnóti és József Attila bölcsész utódai is. Nagy Lászlóval kérdezzük: „ki viszi át" – most a sokszínű kultúrát, az olvasás és a tanulás szeretetét – a túlsó partra?

Olvasóink írták

  • 2. Ludasy 2012. január 23. 20:52
    „Kedves Ilona!

    A cikke jó, bár nem biztos, hogy érdemes könnyeket hullatni a jogászokért és bölcsészekért. A kevesebb sokszor több. Érdekes volna olvasni, hogy Radnótinak, József Attilának hány évfolyamtársa volt a maga korában, szemben a közelmúlt gyakorlatával.
    Ami pedig ama túsó partot illeti, oda csak akkor érdemes átvinni valamit, ha azt várják, ha annak ott örülnek. A "kalkutta félék" tömegében talán már próbálkozni sem érdemes.”
  • 1. kalkutta 2012. január 23. 03:32
    „Kedves Szerző!

    Túl késő, túl kevés és túl (ál)naív. A sztorit tekintve "Az aranyember" nem rossz de nincs fiatal aki végigolvasná ezt a dagályosságot. Sajnos, eljárt felette az idő. Tessen kicsit (sőt nem kicsit) tájékozódni a világban és aztán írni a szegedi vagy országos tudományos vagy kulturális életről. Szándéka nem rossz de ez manapság már a kevésnél is kevesebb. Örüljön ha ezzel még keres valamennyit. Tőlem ezért semmit sem kapna.”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Dió vagy sajt?

"A törvény erősebb, mint az önkormányzat döntése, mégis az utóbbi a mérvadó mindaddig, amíg vissza nem vonják." Tovább olvasom