Délmagyar logó

2017. 11. 25. szombat - Katalin 3°C | 12°C Még több cikk.

Szakma

"Az egész ügynökügy minden zavara és méltatlansága tetten érhető az Élet és Irodalom új cikkében, amelyben Ungvári Krisztián történész az egyházi személyek és a pártállami titkosszolgálat kapcsolatáról ír. A cikkben Paskai László jelentései kapcsán ismét előkerül Gyulay Endre szeged-csanádi megyés püspök neve, és a szerző tényként állítja, hogy a szegedi püspököt beszervezték."
Az egész ügynökügy minden zavara és méltatlansága tetten érhető az Élet és Irodalom új cikkében, amelyben Ungváry Krisztián történész az egyházi személyek és a pártállami titkosszolgálat kapcsolatáról ír. A cikkben Paskai László jelentései kapcsán ismét előkerül Gyulay Endre szeged-csanádi megyés püspök neve, és a szerző tényként állítja, hogy a szegedi püspököt beszervezték. Feltételezett jelentéseiről nincs szó, Gyulay Endre pedig lapunknak adott interjújában kereken tagadja, hogy tartótiszttel lett volna kapcsolata, és bármilyen jelentés származna tőle.

Ismét ott állunk, ahol legutóbb: a közbeszéd egy szolgálatban megöregedett emberről találgat, nevét azzal a rendszerrel hozzák összefüggésbe, amely egy életen át tartotta megfélemlítés alatt őt és egyházát. Bárki szólal meg ebben az ügyben, a Kádár-rendszer alattomos taposóaknáit kell kerülgetnie, érvelni nem tud, mert az ügynökügy a maga teljességében mára már feltárhatatlan. A feltételezés pedig, hogy egy ember jelentett, noha azt állítja, hogy nem származik tőle jelentés, azt a velejéig romlott logikát és gyanakvást kényszeríti ránk, amelyet a rendszer itt hagyott örökségül.

Nem a beszervezettek és feltételezett beszervezettek neve itt a botrány, hanem az, hogy sem a rendszer működtetőiről, sem annak politikai felelőseiről nincs szó. Ungváry Krisztián cikkében sem az a lényeges, hogy ismét feldobta Gyulay Endre nevét. Hanem az hogy, bár a cikk ezt csak érinti, a megnevezett három tartótiszt közül az egyik, Péter-Bartha Gábor jelenleg a magyar Nemzetbiztonsági Kabinet titkára. Bizonyára megvannak az állambiztonsági szakma praktikus indokai, amiért e tiszteket rejtve kell tartani. De milyen amorális szabály lehet fontosabb annál, hogy tizenhat évvel a rendszerváltozás után Magyarországon az emberek legalább morális jólétben éljenek, és ne egymásra gyanakodva vitassák a múltat?

Nincs okom kétségbe vonni Ungváry Krisztián gondolatmene-
tének jóhiszeműségét, miszerint az egykori egyházi beszervezettek, ha beszélnek, leleplezhetik azokat, akik ma is szerepet visznek a magyar politikában. De ki ártja magát szívesen a politikába? Bízhat valaki józan ésszel abban, hogy egy politikai leleplezés nyomán nem mossák össze a beszervezőt és a beszervezettet? Hihető, hogy a beszervezett, aki a rendszer működtetőihez képest áldozat, megmenekül a politikai sárdobálástól? Milyen kiforgatott közerkölcs kell ahhoz, hogy a megfélemlítettektől kérjük számon a hatalom bűneinek leleplezését? Amikor tavaly Péter-Barthát megkérdezték, hogy készített-e vagy kapott-e jelentéseket egyházi személyekről, így fogalmazott: „Ez olyan szakmai kérdés, amely államtitkot képez."
Ez itt a szakma. Ez itt a kérdés.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A moziban

"Csak nézünk.
Mert izgalmas jelenség a hódmezővásárhelyi választási kampány legújabb szereplője,… Tovább olvasom