Délmagyar logó

2018. 01. 20. szombat - Fábián, Sebestyén -2°C | 6°C Még több cikk.

Tavaszias idők

"Aki csak úgy járkál a tavaszias napsütésben, az a benyomása, hogy az éves témák nem tartják lázban az embereket."
Ma mondja el a miniszterelnök éves értékelő beszédét – a népszerű közösségi oldalon bárki javasolhat hozzá témát, ez mintegy a nemzeti konzultáció része, nyilván.

Aki csak úgy járkál a tavaszias napsütésben, az a benyomása, hogy az éves témák nem tartják lázban az embereket. Annyi minden történt a héten is, de a játszótéren csak az számít, hogy Ádámka immár képes a jobb lába után a balt is a mászóka pöckéhez illeszteni, és ilyen módon egyre följebb nyomulni, egészen a csúcsig, pontosabban a csúszdáig, hogy aztán onnan – huss – egyetlen lendülettel leröpítse magát ismét az anyaföldre. Ádámka egyre biztonságosabban érzi magát, nemcsak két lábbal a földön, hanem ülepen a csúszdán, mi több, a bütykös mászókán is.

Úgy vagyunk vele, hogy ez a lényeg.

Pedig a héten ismét megintett minket a Valutaalap. Szemünkre vetette, hogy elvetettük immár a fékeket és ellensúlyokat, és aggodalmaskodott a pénzügyi jövőnket illetően, mire Matolcsy miniszter úr azt mondta az IMF-nek, hogy no kritika, inkább önkritika! Véglegessé vált, hogy 102 ezren mentek maradni, azaz ennyien vannak az egyes nyilatkozatok szerint már nem is létező harmadik pillérben, a magánnyugdíjpénztárakban. Ez a kormány számára sikersztori, nemcsak azért, mert százkétezer emberrel nem kell majd törődni nyugdíjas korában, hanem azért is, mert tavaly 25,6 százalékkal emelkedett a magánpénztárak vagyona, azaz jól időzítették az átemelését az állami kasszába. A februári fizetési papírján kisebb összeget látott minden alkalmazott, kivéve, ha 5–600 ezret keres, vagy legalább három gyereke van. Emelkedett az áram ára egyik napról a másikra, és tovább kúszott fölfelé az élelmiszerek ára is. A jegybank az infláció miatt aggódik. Az Unió a februárra ígért reformokat várja, a politológusok az évértékelőt, az egyiptomiak Mubarak lemondását.

Aki meg csak úgy járkál a tavaszias napsütésben, azt látja, hogy az emberek Ádámka csúszdai ügyködését figyelik. Minden bizonnyal andalító az ismétlődés: fölfelé mászik, csúcson körülnéz, alázuttyan. És megnyugtató a bizonyosság: mindig ez van.

Olvasóink írták

  • 4. tuskóhopkins 2011. február 08. 12:25
    „3. unknown, szép gondolatmenet. De talán hitelesebb lenne a kormány megszorító politikája, ha közben nem töltene föl rokonokkal jól fizető állami közhivatalokat. Az adórendszer átszabásakor pedig nem azoknak kedvez, akiknek egyébként is több jön össze havonta.”
  • 3. unknown 2011. február 08. 11:12
    „2. tuskóhopkins 2011.02.08. 07:13

    Nekünk, az állam polgárainak tudomásul kell vennünk, hogy eladósodottságunkat és visszafizetési kötelezettségeinket nem ajándékba kaptuk az előző kormányainktól. Lám, ha három gyereked van úgy megúsztad... Tettekre fel! Miért? Nekem a nyugdíjasnak nem okoznak ugyanezen pénzügyi dolgok problémát? De igen, érzem a terhet magam is a röghöz kötöttségemben, de azért kimegyek a napra sétálni. A helyzet ismeretében örülök létezésemnek, az új tavasz közeledtének.”
  • 2. tuskóhopkins 2011. február 08. 07:13
    „1., unknown: "A februári fizetési papírján kisebb összeget látott minden alkalmazott, kivéve, ha 5-600 ezret keres, vagy legalább három gyereke van. Emelkedett az áram ára egyik napról a másikra, és tovább kúszott fölfelé az élelmiszerek ára is." - ez ám a helyes úton zötykölődő szekér...”
  • 1. unknown 2011. február 07. 10:24
    „Én annak csak örülök, hogy az emberek inkább foglalkoznak a tavasz élményeivel, mint a politikával. mert ez arra a következtetés levonásra ad okot, hogy valamiként helyes útra talált az ország szekere. Örülnék annak is, ha kedves Erzsike nem ír le olyan csacsi mondat elemet, mint ez: "...az egyes nyilatkozatok szerint már nem is létező harmadik pillérben, a magánnyugdíjpénztárakban..." minthogy ilyen nyilatkozatot senki nem tett, hogy éppen a meghagyott magánnyugdíjpénztár szünt, vagy szünne meg. Az pedig, hogy mennyivel emelkedett a magánpénztárak vagyona csak relatív állapot azok után, hogy a befizetésekből egy fillért sem kellett adniuk az államnak az államot terhelő nyugdíjak kifizetéséhez...”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A mi igazunk

"Jól gondolja meg tehát a bíróság, hogy melyik oldalra áll." Tovább olvasom