Délmagyar logó

2017. 10. 20. péntek - Vendel 9°C | 24°C Még több cikk.

Túlélők

"Ha lehetséges lenne ilyesmi, az egész emberiség helyett szégyenkeznék, amiért sok millió embernek nem jut méltó élet. De a legtöbben tehetetlenek vagyunk, és a saját sorsunk miatti elégedetlenségünkben is csak sóhajtozunk."
Az egyikféle nézet arra döbbent rá, hogy örökös jajgatásaink, panaszkodásaink közben legalább egyszer-egyszer miért nem jut eszünkbe: millióknak nincs födél a fejük fölött, éheznek, szomjaznak, szenvednek, míg meg nem halnak. Szégyelljük el magunkat!
Ha lehetséges lenne ilyesmi, az egész emberiség helyett szégyenkeznék, amiért sok millió embernek nem jut méltó élet. De a legtöbben tehetetlenek vagyunk, és a saját sorsunk miatti elégedetlenségünkben is csak sóhajtozunk.

Bár tudjuk, hogy nem létezik az „átlagos" család, amilyent a hazai megélhetési nehézségek ecsetelése végett kitaláltunk magunknak, táblázatba szedtük kiadásaikat, és ezzel kimutattuk, hogy egyik napról a másikra élnek. De az tény, hogy túl sok az olyan család, akiknek bár van munkájuk, van hol aludniuk és van mit enniük, ennél többre nemigen gondolhatnak. Amely családok felnőttjeit és sajnos a gyerekeit is folyamatos önfegyelemre, lemondásra, az álmok és a vágyak kiirtására kényszeríti – a puszta létfenntartásért való mindennapos igyekezet. Akiknek muszáj a túlélésre játszani. Ahol a felnőtteknek nem áll módjukban újratermelni a munkaerejüket, ezért inkább előbb mint utóbb tönkremegy az egészségük, és visszamenőleg is hiábavaló lesz egész addigi áldozatuk, mert immár a gyerekeik számára is eltűnik a remény egy jobb életre.

Mi az a jobb élet? Normális ember – szerintem – nem arra vágyik, hogy milliókat szórhasson gondtalanul és gondatlanul. Arra sem, hogy briliánsokkal díszíthesse magát és arra sem, hogy sárga tengeralattjáróval furikázhasson. A mi környékünkön még sok tízmilliós autóra sem vágynak az emberek és arra sem, hogy luxus utazásokon pincérek hada lesse óhajukat. Ám arra igenis vágynak, hogy legalább évente fölszállhassanak egy fapadossal, és megláthassák a szemükkel, amiről eddig csak hallottak, elképzeltek, könyvek olvastán. Vágynak a természeti és az ember alkotta szépre. Pihenésre, ideig-óráig tartó gondtalanságra, kényeztetésre, jókedvre, finomabb ételre. Szeretnék, ha nem fájdulna meg a fejük, ha tönkremegy egy háztartási gép vagy ha téli cipőt kell venni.

Vagyis minden ellenkező híreszteléssel szemben a többség nem krőzus akar lenni. „Csak" élni szeretne a saját kedve szerint és nem pusztán túlélni, ami számára e földi siralomvölgyben kiszabatott.
De akármerre nézünk: túl sok a túlélő.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Egyenkapuk

"És Szegeden is azt hihetjük, mint az ország, s az unió egész kelet-európás szegletében –… Tovább olvasom