Délmagyar logó

2016. 12. 06. kedd - Miklós -5°C | 2°C

Tüntetni tanulni

"Szerintem az egyetemisták szocializációja egyenesen megkíván pár tüntetést. Igenis tanulják meg a diákok, méghozzá saját praxisban, mikor muszáj tiltakozni. És mikor nem kell. Melyek a szabályok, mifélék a betartandó normák – ha tüntet az ember. Szükségük lesz ezekre a tudományokra felnőtt korukban. Ilyen a világ."
Demokráciában tüntetések vannak. A diáktüntetés – ki bevallja, ki nem – a mai középgenerációnak amolyan szív közeli szó és jelenség. Nekem Párizs jut róla eszembe, a diákvezér, Daniel Cohn-Bendit, azok a bizonyos hatvanas évek, amikor a fiatalos ellenállás hangulata lett az úr a nyugati demokráciákban és egy szép pillanatra itt mifelénk is nagyra nőttek a remények.

Az egykori forradalmár diákok bálványa, Cohn-Bendit utóbb pont olyan konszolidált felnőtt lett, mi több, politikus, pont olyan, mint azok, akiket fiatalon se ő, se a társai ki nem állhattak. Ilyen a világ.

Szerintem az egyetemisták szocializációja egyenesen megkíván pár tüntetést. Igenis tanulják meg a diákok, méghozzá saját praxisban, mikor muszáj tiltakozni. És mikor nem kell. Melyek a szabályok, mifélék a betartandó normák – ha tüntet az ember. Szükségük lesz ezekre a tudományokra felnőtt korukban. Ilyen a világ.

Most és itt kell-e tüntetni? Aki tegnap ott volt a szegedi Dugonics téren, nyilván igennel válaszol, mások nemmel, ilyen a dolog természete. Nincs egyetlen igazság. Ha a kormány tandíjterve rossz terv, tüntetni kell. A tüntetőkkel a kormánynak tárgyalni kell. Megpróbálni meggyőzni őket, hogy a tandíj márpedig szükséges. Ha ez nem sikerül, alkut kell kötni. Kompromisszumot. Ilyen a demokrácia.

De, kedves tanulók, tüntetni csak hittel és fantáziával érdemes. Nincs unalmasabb és – ki bevallja, ki nem – riasztóbb egy langyos, bizonytalan, öntudatlan, magatehetetlen tömegnél.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Verseny a forintokért

"Nyilatkozik lapunkban az utca embere, hogy nem szereti a bevásárlóközpontokat, nem örül annak, hogy… Tovább olvasom