Délmagyar logó

2017. 06. 23. péntek - Zoltán 21°C | 35°C Még több cikk.

Varjúmese

"Sokkal kisebb horderejű dolgokban is birizgál bennünk a bizonytalanság, mint egy autósztráda megépülése."
Sokkal kisebb horderejű dolgokban is birizgál bennünk a bizonytalanság, mint egy autósztráda megépülése. Tegye be az ember a lábát bármilyen csapatba, csoportba, bárhova, ahol többen vannak, pillanatok múlva hallja az illető közösséget érintő – találgatásokat. Igaz, hogy megszüntetik az iskolánkat? A mozinkat? A művházunkat? A kifőzdénket? A jégpályánkat? A gázártámogatásunkat? A kéményünket? A gyalogátkelőnket? A kórházi ágyunkat? Az orvosi rendelőnket? Az utazási irodánkat? A zsákutcánkat? Akárminket? Még a vizitdíjunkat is!

Olybá tűnik, mintha a kiszámíthatatlanság lenne életünk egyetlen biztos, állandó közege. Ez nagy baj, mert az ember nem úgy van megszerkesztve, hogy huzamosan bizonytalanságban éljen. Ha erre kényszerül, károkat szenved.

Példálózás helyett – úgyse érnénk a végére – maradjunk az M43-asnál! Bár a múlt pénteken kiírták a tendert, a „hírek" egyre jönnek arról, mi a baj, miért nem épül az ígéret szerinti időre, már megint?! Mi aztán tudjuk ezen a vidéken, mit jelent útra várni, okunk van rá, hogy megriadjunk, mihelyst bizonytalankodást vélünk felfedezni a tervezett építkezés körül. Előre elgondoljuk a rosszakat, hogy ugyanis megint minket szívatnak, valahol, valakik; az emberek meg csak halnak, halnak az elképesztő méretű kamionforgalomban.

Hogyne kapnánk föl a fejünket, amikor azt halljuk, hogy a gázmezőn márpedig nem lehet átvezetni az utat. Miért? Ezt már nem tudja a hírforrás, de mi elképzeljük a szokásos problémákat, lelki szemeinkkel látjuk a térképet az építők kezében, „itt megy a gáz, hol megy a gáz?" – ezt játsszák, jó ég, csak föl ne robbanjanak... Egy kiadós tiszai árhullámot pláne nem esik nehezünkre elképzelni, volt benne részünk, kösz, és már hisszük is, hogy a rohanó uszadékos víz lesz a gátja a hídépítésnek.

Az a kérdés, miért ülünk fel azonnal a hintára? Miért hajlunk elhinni gyakran a legvadabb rémhíreket?

És megint ott vagyunk, ahol kezdtük: mert bizonytalanságban élünk. Azt sem hisszük, amit saját szemünkkel látunk, és fordítva, azt is elhisszük, amit még sose látott senki.

Kár.

Olvasóink írták

  • 2. aranka2 2008. március 16. 03:30
    „persze, persze, mindennek az a hazudós Gyurcsány az oka. Az árvíznek is, a gázmezőnek is. Csak tudnám, mitől öntötte el ´79-ben Szegedet az ár? Hiszen akkor minisztrelnökünk még nem is állt a kormányrúdnál? Amúgy nem annyira komplikált dolog ez a hiszékenység. Jó ötven évig (meg azelőtt is) azt tanultuk: az újság megírja az igazat. Aztán jött a bulvársajtó. Ha valaki a nevét le tudja írni, már akár újságíró is lehet. Műveltség? Felelősség? Csak el lehessen adni a lapot, minél nagyobb címsorokkal, annál jobb. Ma ezt médiahekknek nevezzük. Átverhető az egész világ! A bizonytalanság meg sok szempontból nem rossz, a szocializmus bizonyossága rosszabb volt.”
  • 1. cyt 2008. március 12. 19:24
    „Természetesen igaza van Sulyok Erzsébetnek: ma Magyarországon mindenki bizonytalanságban él. De nem volt ez mindig igy. Csak az elmúlt 5-6 évben nőtt meg ilyen mértékben a bizonytalanság. Miért? Azért, mert az ország vezetői a média segitségével erre törekszenek. Butaságban és bizonytalanságban tartani a népet. Ennek a politikának vezéregyénisége Gyurcsány Ferenc az ő sajátos "skizofréniájával". Az egyik nap ezt, a másik nap azt mondogató stilusával. A hazodozásokkal, amiben persze bőven van partnere a jelenlegi kormányban. No és a médiákban is.”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Józan ész

"Mára sokan úgy látják: Gyurcsánnyal nem lehet 2010-ben választást nyerni, így csak idő kérdése,… Tovább olvasom