Délmagyar logó

2017. 04. 30. vasárnap - Katalin, Kitti 5°C | 16°C Még több cikk.

Vesztőhely

"Elősorolni is nehéz lenne, kinek és minek volt pallosjoga a középkorban. Ha latrok akadtak kezére, karóba húzathatta, kerékbe törethette, vízbe is fojthatta, máglyán elégethette, és fára is fölakaszthatta. Szegednek is volt, a sokszor tévedésből utolsónak titulált boszorkányégetéshez is ez szolgáltatta az alapot."
Elősorolni is nehéz lenne, kinek és minek volt pallosjoga a középkorban. Ha latrok akadtak kezére, karóba húzathatta, kerékbe törethette, vízbe is fojthatta, máglyán elégethette, és fára is fölakaszthatta. Szegednek is volt, a sokszor tévedésből utolsónak titulált boszorkányégetéshez is ez szolgáltatta az alapot. És azt is nehéz lenne fölsorolnunk, hány becstelent nyuvasztottak át a másvilágra a Csillag börtönben, és hány talpig becsületeset is mellé. De Fölsővárosnak talán nem volt.

Aztán egyszer csak erőt vett rajtunk az egészséges ész. Az élet a legszentebb adomány, azt elvenni, még ha méltó büntetés lenne is, nem szabad. Jogi oskolát végzett emberek is kardoskodtak a halálbüntetés megmaradása mellett, baráti beszélgetések közben mondogattam is, falazzátok be akár kéménybe is, akiről bebizonyosodik, hogy a legsúlyosabbat érdemli, de hagyjátok meg életét. Ha egy évszázadban csak egyszer tévednétek, akkor se lehet visszahozni az életbe, akit már beparancsoltatok a föld alá.

Egészen hétköznapi eset hozza elő bennem az immár idejétmúlt beszélgetéseinket. Egyik sokemeletes panelház erkélyén éveken át rablánc, hóhérhurok, és pálcára szúrt koponya adta a külső díszt, szépen lobogó nemzetiszínű zászlóval kiegészítve. Máig nem értem, hogyan adtak egységes egészet a lelkében, főleg a zászlóra tekintettel, de ott voltak. Ha kinézett a bent lakó, ezt látta. A fölkelő nap besegítette árnyékát a szobájába is.

És ezt láttuk mi is, kívülről. Magának szánta ezt a morbid gyönyörűséget, vagy nekünk? Először azt hittem, bakó volt a lakó, vagy porkolábi minőségben dolgozhatott odabenn, onnan van a kegyetlen vonzalma, de ebben is tévedtem. Állítólag egészen emberséges mesterséggel kereste kenyerét. Lelkében élnének a ficamok?

Most éppen öltöztetik ezt a házat is. Hogy ne dermedezzenek téli hidegekben se a benne lakók, és ne olvadozzanak majd nyári melegben. Kiparancsolták az erkélyről a halálos kellékeket, ragasztják, vakolják és föstik a külső falakat, semmiféle encsömbencsömnek nincsen ott helye. Kíváncsian várom, véget érvén a tatárdúlással vetekedő fölújítás, a közszemlére kitett vesztőhelynek mi lesz a sorsa.

Változatlanul tisztelem mindenkinek minden bogarát, és egyetlen percig nem érzek elhivatottságot rá, hogy én mondjam meg, mi lenne a jó neki. Csöndes szóval talán elfogadható ajánlatot mondanék. Ha úgy van összerakva a lelke, hogy vesztőhely árnyékában érzi legjobban magát, ha nem akarja családi vesztőhelyének hirtelen vesztét, tartsa meg magának. Költöztesse beljebb az egész hóbelevancot. Belülső szentélyében akár virágcserépbe is beültethet igazi bitófát, napjában meg is öntözheti, hogy ki ne szikkadjon tövében az akasztófavirág. A kötelet nyakfájásai ellen is használhatja. Régen állítólag az akasztott ember kötele szolgált legjobban erre a bajra, nem halálosan megszorítva. A rabláncot csörgetheti is, ha nem élhet muzsikája nélkül, de békés embereket ne rémisztgessen velük. Hallgassa meg, Uram, könyörgésemet. Ha lelki inaszakadtaknak, hétköznapi nyomoroncoknak tartana is bennünket. És ha még értelmét látja, háromszínű zászlónkat akár vissza is teheti. Kívülre, a régi helyére.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Mai matek

"„Hány kacsának van 12 lába?" – olvassa a másodikos diák Az én matematikám II. című… Tovább olvasom