Délmagyar logó

2017. 02. 19. vasárnap - Zsuzsanna -1°C | 7°C Még több cikk.

Vidékellenes (le)rablás

"Beszélnek és beszélnek, s ezzel elfedik a lényeget. Azt, hogy az állam milyen trükkökkel vonul ki a felsőoktatás támogatásából. De azt is, hogy az oktatáspolitika mennyire vidékellenes."
Kiegyensúlyozott ponthatárokról, jóllakottan elégedett budapesti egyetemekről szólnak a hírek szerda este, a felvételi ponthatárok nyilvánosságra hozatala óta. Megértő módban részletezik: négy jelentkező közül háromból hogyan lett gólya. A nyilatkozók a most először alkalmazott vonalhúzási módszer számítógépes algoritmusairól fecsegnek. Beszélnek és beszélnek, s ezzel elfedik a lényeget. Azt, hogy az állam milyen trükkökkel vonul ki a felsőoktatás támogatásából. De azt is, hogy az oktatáspolitika mennyire vidékellenes.

A kormány eleve hatezerrel csökkentette az idei, állami támogatású hallgatói létszámkeretet. Aztán – munkaerő-piaci igényekre hivatkozva – kevesebb hallgatót engedett a bölcsész, az agrár, a jogi és a pedagógusképző szakokra. Többen kerülhettek be a preferáltnak mondott műszaki és természettudományos területre. Ám az állam által részben finanszírozott és a költségtérítéses képzésben részesülők arányát kifejező kvótát az oktatási tárca szerdáig titokban tartotta. Ezért érte váratlanul és fölkészületlenül a vonalhúzási trükk a vidéki intézményeket. Az új módszer a fővárosi egyetemeknek és főiskoláknak kedvezett: lerabolták az állami finanszírozású helyek zömét. A nagyobb vidéki egyetemek 20-30 százalékos veszteséget szenvedve kevesebb hallgatót fogadhatnak, mint ahány okítására készültek. A kisvárosi főiskolák még rosszabbul jártak: elkezdődött haldoklásuk.

Magyarország kicsi ahhoz, hogy hetvennél is több felsőoktatási intézménye legyen. De az alacsony presztízsű képzőhelyek megszüntetésének álságos módja a fiatalokra mutogatva olyasmit nyilatkozni, hogy „a jelentkezők a legjobb intézményekbe törekedve magukkal vitték a támogatott helyeket" – s ezzel a jövőt. A versenyre hivatkozva ugyanis nem az intézmények minőségét mérték össze. Inkább arról van szó, hogy az oktatáspolitikusok nem építettek be fékeket az új felvételi rendszerbe, így e terepen hagyták hatni az egyetemeknek otthont adó városok közti különbségeket.

Évszázados történelmi és közelmúltbeli társadalmi okai vannak annak, hogy Magyarországon a főváros vonzóbb a regionális központnál – közlekedési és infrastrukturális előnyei miatt, meg hogy ennek nyomán kialakult a közvélekedés: Budapesten jobbak az életesélyek egy fiatal pályakezdő számára is. E torzulás erősítése helyett a politikának az országon belüli kiegyenlítődést kellene támogatnia, vagyis tudatosan erősítenie kellene az olyan regionális központok, mint Szeged, Pécs vagy Debrecen szerepét. E városokban viszont a zászlóshajó az egyetem, amit nem kellene meglékelni és süllyeszteni.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Rettentő aprómunkával

"Fogyunk, ezt tudjuk régóta, azt is, hogy nemcsak azért, mert „halnak a lakosok" – hogy… Tovább olvasom