Délmagyar logó

2017. 09. 20. szerda - Friderika 10°C | 19°C Még több cikk.

Zsarufotó

"Kérdem én tőled, te gondos magyar állam, s legalább ennyire gondos rendőrsége, ugyan miért spórolsz a traffipaxon? Miért éppen akkor hegeszted be a pénztárcádat, amikor ebből az okos szerkezetből (vagy mondjam így: az autósok réméből?) kellene még vagy ötszázat venni ezekre a híresen jó, mind a két sávjukra vályúsodó magyar utakra."
Kérdem én tőled, te gondos magyar állam, s legalább ennyire gondos rendőrsége, ugyan miért spórolsz a traffipaxon? Miért éppen akkor hegeszted be a pénztárcádat, amikor ebből az okos szerkezetből (vagy mondjam így: az autósok réméből?) kellene még vagy ötszázat venni ezekre a híresen jó, mind a két sávjukra vályúsodó magyar utakra. Hiszen ennél hasznosabb, gyorsabban megtérülő beruházást talán még a kokaincserjét nevelgetők sem tudnának kitalálni. „Hála" közlekedési morálunknak, nincs olyan útszakasz, amely mellé beállva egy óra alatt ne lehetne tíz, jobb esetben százezreket kaszálni. Mert rohanó világunknál momentán csak egy rohanósabbat tudunk felmutatni, azt pedig autósnak hívják.

Magyar úrvezetőnek, aki még 17 évvel a rendszer-, s ki tudja hány évvel a Trabant–nyugati kocsi váltás után sem tudja megszokni, hogy nem botladozó gebék, hanem igazi lóerők hergelik a motort járgányában. Ezért aztán úgy érzi, vágtatni kell, még ha balesetek áldozataira emlékeztető koszorúkat is teremnek az út menti fák.

Mondom hát neked, magyar állam: ne sajnáld a forintokat, mert aranytojást tojik a traffipax. És ami ennél ezerszer fontosabb: ezzel a masinával békességet veszel nekünk, utak mentén lakóknak, gyerekünket az úton átkísérőknek, óvatosan kanyarodóknak, kerékpáron billegőknek, hazafelé autózóknak. Hogy közben rendre tanítod a fent már említett, csöppet sem szelíd autóst, a 160 „lovas", ki tudja hány hengeres gazdáját? Talán ezt sem kéne nagy bajként elkönyvelni.

Azt már sokkal inkább, hogy kérlelhetlek én – mint ahogy tették már oly sokan az elmúlt évtizedekben is –, a dolgok jelen állása szerint hússzor is végigmehettem úgy a Pestig szaladó sztrádánkon, hogy egyetlen fotóművész rendőrkocsival nem találkoztam. Annál gyakrabban tört rám a halálfélelem, amikor úgy éreztem – látván a mellettem elsuhanó autókat –, hogy kocsim, százhúszas sebességgel csupán ácsorog, akár ki is pattanhatnék a volán mögül.

De sebaj, eddig még túléltem, tisztelt magyar állam, maradok is hűséges adó- és vizitdíj-fizetőd. Csak a traffipaxról ne feledkezz meg! Te is tudod – életet menthet. És bármilyen hihetetlen: én (ja, s aligha vagyok egyedül) éppen egy trafis kocsi mellett elhaladva érzem leginkább: szeretem a rendőröket.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Egy kicsit más

"Lehet a palántát a földbe ültetni fejjel lefelé is, meg fölfelé is. A munka körülbelül ugyanannyi… Tovább olvasom