Változatosan ünnepelték Szegeden a szilvesztert

Szegedi boszorkányok. Fotó: Segesvári CsabaA Kárász utcán végigsétálva filmbeli háborús övezetben érzem magam szilveszter estéjén. – Vigyázz, petárda! – kiálltja egy fiatal fiú barátainak, akik épphogy csak el tudnak ugrani az egyébként tiltott és veszélyes játék elől. A környező utcák is tűzijátékködbe borulnak, mindenfelé szürke, átható füst gomolyog. A Klauzál tér közepét külföldi diákok kilövőpályának használják játékukhoz. Kiderül, az Egyesült Arab Emirátusból jöttek, itt tanulnak az egyetemen. Szilveszterre többféle tűzijátékkal is készültek. Most épp egy ufóhoz hasonlító, körbe-körbe forgó tűzkarikát repítenek a magasba. Felkúszik egészen a házak fölé, majd visszahuppan a földre az eldobált papírtrombiták és pezsgősüvegek mellé.

– Siessünk, gyerekek, mindjárt kezdődik a tűzijáték! – sürgeti egy anyuka csemetéit a Széchenyi téren. A legkisebb nagyot fúj a dudába, a fülem bedugul, így alig hallom, már elkezdték a visszaszámlálást. – Három, kettő, egy... búúúúéék! – skandálja az izgatott tömeg. A tűzijáték fénye megvilágítja az ég felé meredő arcokat. A fellőtt rakéták durranásának ütemére pislogok. Negyedórával később már a Magna Cum Laude zenéjét hallgatom. – A Nyuszi- és az NSZK-koncert sem volt rossz, de ezért tényleg érdemes volt kijönni! – kiálltja egy narancssárga parókába öltözött lány ördögszarvat viselő barátnőjének.

Svédasztal a színházban. Fotó: Segesvári CsabaA Szegedi Nemzeti Színházban is ünnepelnek. Budapesti vendégtársulat adott elő egy fergeteges komédiát, melynek címe: Amit a lakáj látott. Amikor negyed 1-kor belépünk az ajtón, már kellemes dzsessz-zene szól az előcsarnokban. A vendégek a pazar svédasztalok mellett beszélgetnek, amelyek roskadoznak a finomságoktól: töltött kismalac Jó barát módra, sült kacsacombok párolt gyümölcsökkel, sült malac pezsgős lilakáposztával, libamájterrin Gundel módra, pácolt szűzérmék vajas tésztában, lazacvariációk sárgadinnyével. – Tényleg most szedek utoljára, holnaptól elkezdem a diétát – mondja egy fekete estélyis nő a férjének, miközben nagy kanállal szed tányérjára a burgonyasalátából. Az elegáns öltönyös férfiak között megakad a szemem egy zöld hajú úriemberen. Kálmán János a darab miatt színezte be frizuráját. – A komédiában szerepel egy pszichológus. Én is az vagyok, ezért a különös hajszín. Nem vagyok egyedül a különcséggel, az előbb láttam egy férfit, aki udvari bolond sapkában sétálgatott.

Nem volt több riasztás, mint máskor

Csongrád megyében nem volt tűzijáték-baleset. A szegedi tűzoltókat négyszer riasztották az ünnepek alatt kisebb tüzekhez, de személyi sérülés egyik esetben sem történt. Vásárhelyi kollégáikat viszont tegnap hajnali 5 órakor a Gólya utcába hívták, ahol egy személyautó villanyoszlopnak rohant, s a sérült sofőrt nekik kellett kiszabadítani a roncsból. Szilveszterkor viszont Székkutason volt dolguk, ahol egy kazánház gyulladt ki, de senki sem sérült meg. A szegedi mentőszolgálat ügyeletesétől megtudtuk, hogy a hét vége átlagos volt, leszámítva azt a néhány olyan riasztást, mikor részegekhez hívták őket. A megyeszékhely rendőreinek egy Kárász utcai verekedésen kívül leginkább a gépkocsifeltörők adtak munkát szilveszterkor.

Krecsmán Attila és barátnője idén először ünnepli az új évet a színházban. – Idén valami átlagon felülivel szerettünk volna előrukkolni, ezért választottuk ezt a programot. Nagyon tetszett a darab, és a vacsora is fantasztikus. Később azért átnézünk egy házibuliba is, ahol a barátainkkal szórakozunk – mondja a főiskolás fiatalember.

Az utcán a helyzet változatlan, petárdadurrogás és dudaszó. A Belvárosi moziból egy pár lép ki zilált külsővel. – Nem bírom már ezt a meleget, de ennyit és ilyen jót még életemben nem táncoltam – mondja a miniszoknyás lány barátjának. Kíváncsian nyitok be a salsaestre. A Dirty Dancing című filmben érzem magam. A műpálmafák alatt fiatal párok táncolnak a latin ritmusra. A tömeg egy emberként lüktet a fülledt melegben. Érezni a salsa által sugárzott tömény erotikát. Az aula tele van szenvedélyes táncosokkal, az emeleten a beszélgetni vágyók foglalnak helyet. A bárpultnál a pincértől megtudom, ötszáz jegyet adtak el elővételben. Csányi Gábor a barátaival érkezett ma este. – Sokszor járunk salsaestre, nagyon szeretem a latin ritmust. Felpezsdül a vérem a zene hallatán – meséli, miközben a tánc alaplépéseit mutatja. Egy előre, egy hátra, ráz a csípő. Lassan áttáncolom magam a holtponton. A terem egyre üresebb, már a cipő is töri a lábam. Négy óra után elindulok hazafelé. A Széchenyi téri utcabálra már csak a hátrahagyott szeméttenger emlékeztet. A Kárász utcán két fiatal fiú fújja a dudát szakadatlan. – B. ú. é. k. – kiáltja felém az egyik, majd a barátja gúnyosan hozzáteszi: – Az új évben mindenki boldoguljon, ahogy tud!

Bobkó Anna