Dinnyekartell: a termelő vagy a vásárló a fontos?

A Vidékfejlesztési Minisztérium javaslatára két hete dinnyetermelők, felvásárlók és kereskedők tárgyaltak a szezonról. A tárca utóbb úgy tudósított erről, az áruházláncok vállalták, 99 forintos áron adják a görögdinnye kilóját, ezt a Magyar Zöldség-Gyümölcs Terméktanács és a Magyar Dinnyeszövetség elfogadta. Ez a magyar dinnye védelme érdekében történt, hogy a külföldről behozott import ne törje le az árat.

Napokkal később [namelink name="Simonka György"], a Magyar Dinnyeszövetség elnöke úgy emlékezett, árról nem is beszéltek, csak arról, az üzletek lehetőleg ne menjenek az önköltségi ár, körülbelül 100 forint alá. A CBA áruházlánc kommunikációs igazgatója, [namelink name="Fodor Attila"] azt mondta: a minisztérium nem írt elő kötelező árat a dinnyére, csak kérte a kereskedőktől, lehetőleg magyar termelőtől vásároljanak, az ár kialakításakor pedig tanúsítsanak önmérsékletet a szezon elején.

A politika „gyümölcse". Most nem a termelők és az áruházláncok kaptak össze rajta. Fotó: Schmidt Andrea

Az első és a másik két nyilatkozat között annyi történt, hogy az index megírta: a 99 forintos paktum kartellgyanús megállapodás, törvénysértő lehet, az eset a Gazdasági Versenyhivatalra tartozik. A GVH vizsgálódik, de állítólag még nem indított versenyjogi eljárást.

Nálunk mindig van olcsóbb

Kartell volt vagy sem, nem létezett sokáig: az üzleteken kívül jó néhány helyen lehetett 99 forintnál olcsóbban görögdinnyét kapni már a hét végén, a hét elején a boltokban is csökkenni kezdett az ár. Míg az élelmiszeriparban az importáru legálisan is olcsóbb tud lenni a hazai önköltségi árnál, a gazdaság más területén sokszor okoz gondot, hogy „az ésszerűen olcsónál mindig van olcsóbb". Az építészszakma presztízsén sokat ront, hogy mindig lehet olyan tervezőt találni, aki megalázóan alacsony árért vállalja a munkát – hangzott el nemrég a Csongrád Megyei Építész Kamara mórahalmi összejövetelén. A Kereskedelmi és Iparkamara alelnöke, [namelink name="Kőkuti Attila"] pedig a minap azt nyilatkozta lapunknak, sok cég úgy tud alacsonyabb árajánlatot adni versenytársainál, hogy nem törvényesen működik, ez azonban ritkán derül ki, mert nem elég hatékony az ellenőrzés. Az elmúlt években többször bebizonyosodott, bizonyos építőipari cégek úgy kaptak meg munkákat, hogy eleve tudták: a kialkudott összegből a ténylegesen dolgozó mesterek bérét már nem fogják tudni kifizetni.

Dinnyeügyben ezúttal nem a termelők és a felvásárlók, vagy a termelők és a nagy áruházláncok kerültek szembe egymással. Most az egyik oldalon a termelők, felvásárlók, kereskedők állnak a kormánnyal együtt, a másikon pedig újságok, amelyek a törvényre és a vásárlók érdekeire hivatkoznak. Azt írják, a kilónként 99 forintos dinnyeár, ha így maradna, több száz milliót, esetleg milliárdot venne ki a vevők zsebéből. A történet politikus szereplőinek korábbi nyilatkozatait, ellentmondásos mondatait idézik, és a fideszes képviselő Simonka anyagi érdekeltségét firtatják a megállapodásban. Nyomásgyakorlásnak minősítik, hogy [namelink name="Budai Gyula"] államtitkár elment tárgyalni a GVH elnökéhez.

Ez a történet arról szól, hogy a politika tud-e tényleg, közvetlenül segíteni a termelőknek, illetve hogyan lehet megtalálni az egyensúlyt a termelők és a vásárlók érdekei között – véli [namelink name="Farkas Sándor"] országgyűlési képviselő, a mezőgazdasági bizottság szentesi tagja. Az ő kezdeményezésére alakult meg nemrég a kertészeti albizottság, amely azzal kezdte munkáját, hogy sorra vette, mi mindenre lenne szükség
a kertészet fejlesztéséhez, hogy minél több embernek biztosíthasson megélhetést az ágazat.

– Az már eredmény, hogy a dinnyében érdekeltek egy asztalhoz ültek és egyet tudtak érteni; más termékek esetében is szükség lenne ilyen egyeztetésekre, annak érdekében, hogy lehessen tervezni a mezőgazdaságban – mondta a képviselő. – Fontos, hogy legyen világos a vásárló számára, mi miért történik. Az szerintem túlzás, hogy milliárdos kár érné őket a 99 forintos ár miatt. Valamennyi biztosan maradna a termelőknél, amelyet újabb földterületek vásárlására, a gazdaságok bővítésére, tehát munkahelyteremtésre, a termelési technológia modernizálására lehetne fordítani. Ezt szerintem sokan megértik.