Délmagyar logó

2016. 12. 04. vasárnap - Borbála, Barbara -5°C | 4°C

Jeruzsálembe tart a hátizsákos zarándok

Makó - Gyalog zarándokol a belgiumi Pepinsterből a Szentföldre, Jeruzsálembe a 68 esztendős Jean Marie Gaspar, aki tegnap egy Makón töltött éjszaka után folytatta 6000 kilométeres útját. A zarándoklatot lelki békéjének megtalálásáért és felesége emlékére vállalta, akit 2 éve veszített el.
Nem látszott fáradtnak, amikor hétfőn este megérkezett a makói Karaván panzióba, pedig egyenesen Belgiumból, Pepinster faluból jött a 68 éves Jean Marie Gaspar a Maros-parti városba – méghozzá gyalog. A mélyen hívő katolikus férfi számára az út zarándoklat: Jeruzsálembe tart, hogy megtalálja lelki békéjét, egyúttal 2 esztendeje elveszített feleségére emlékezzen. Március 8-án indult el, és úgy tervezi, hogy augusztus 31-ére ér a Szentföldre. Nem számolta össze, de becslése szerint közel 6000 kilométeres lesz az út.

Jean Marie Gaspar, aki egykoron állomásfőnökként dolgozott, de pappá is felszentelték, lapunknak elmondta: fiatalabb korában Chilét is bebarangolta, akkoriban napi 45 kilométert is megtett, manapság jó, ha 35 kilométert le tud gyalogolni egy nap. Tegnap, miután megreggelizett, már indult is tovább: Kiszombornál tervezte átlépni a határt, ahonnan Bukarest felé veszi az irányt. Minden holmija elfér egy hátizsákban. Elmondta, hogy a meleg ruháit útközben, Ausztriából hazaküldte.
Jean Marie Gaspar nem szervezte meg előre az útját. Úgy volt vele, hogy valamilyen szállást biztosan talál majd mindig útközben. Legtöbbször panziókban hajtotta álomra a fejét, de előfordult már az is, hogy egy templom bezárt kapuja előtt aludt el. Nem sok időt tölt egy-egy városban: ahová estére odaér, megalszik, aztán reggel indul is tovább. Így nincs sok ideje gyönyörködni a bejárt táj szépségeiben, ismerkedni az emberekkel, bár azt mondja, mindenütt szívesen fogadták, és csak jó emberekkel találkozott. Magyarországon egyedül azzal volt gondja, hogy kevesen beszélnek idegen nyelvet.

Úti élményeiről naplót is vezet. Egyik legkedvesebb emléke éppen Makóhoz kötődik. Szegednél komppal kelt át a Tiszán, így Maroslele felől érkezett Makóra. A Maros-parti városban az Ószegedi utcába ért be először. Ott betért az első kisboltba, és amint a boltos megtudta, mi járatban van errefelé, megpakolt neki egy szatyrot mindenféle étellel-itallal – és egy forintot sem fogadott el érte.

Visszafelé már nem gyalogol

A zarándok Jeruzsálemből már nem gyalog jön vissza, hanem hajóval. Az olasz partoknál fog kikötni és úgy tervezi, elmegy Rómába, majd Szent Ferenc városába, Assisibe is. Húsz évvel ezelőtt már tett egy zarándokutat gyalog, akkor a spanyolországi El Camino-útvonalat járta be.

Olvasóink írták

  • 3. broki666 2009. május 01. 13:14
    „Én csak azt nem értem,napiszar blogjában fent vannak hasonló írások mért nem ír ezekről a sajtó,esetleg az is Jeruzsálemé már!!!!!!!!!!!!!”
  • 2. napiszar 2009. május 01. 13:05
    „Egy kis érdekesség Jeruzsálemből!!!!?:(:(:(:(
    Hogyan hull a héber ölbe 70 hektár, tóparton?

    70 hektár az 700 000 négyzetméter. 0,7 négyzetkilométer. Vízparton még
    értékesebb. A Velencei-tó partján pedig egyenesen aranyat ér.

    "Március végén állt a nyilvánosság elé a részletekkel az az amerikai,
    izraeli, német és magyar üzletemberekből álló befektetőcsoport, amely
    2011-re Kings City (Királyok városa) néven egy gigantikus
    idegenforgalmi komplexumot kíván megépíteni a Velencei-tó északi
    partján. A kiszivárgott hírek szerint a beruházás összértéke
    meghaladja a másfél milliárd eurót, a hetvenhektáros területen
    szállodák és éttermek épülnének, valamint élményfürdő, golfpálya,
    kaszinó, továbbá egy szórakoztató-központ is helyet kapna."

    De mindehhez kell egy jó helyen lévő telek, hiszen az Isten háta mögé
    mégsem épülhet a Királyok Városa. Autópálya és vízpart. Kevés az ilyen
    hely, főleg, hogy a Balaton déli partján szinte egybeérnek a
    települések. 70 üres hektárt vízparton elég nehéz találni, így szinte
    ez volt az egyetlen potenciális szóba jöhető terület.

    No igen ám, de a terület Sukoróhoz tartozik közigazgatásilag, így nem
    olyan könnyű megszerezni...
    Hol volt, hol nem volt egy izraeli-magyar kettős állampolgárságú
    üzletember, Joáv Blum. Joáv nagy álma volt a Királyok Városa, hogy
    hasznot hozzon a befektetőcsoportnak és megajándékozza Magyarországot
    valami naggyal...
    Joáv merész (=pofátlan) üzletember volt, így egy fondorlatos tervet
    eszelt ki a sukorói 70 hektár megszerzésére.
    Egy gyönyörű szép napon, még 2007-ben, mikor a csillogó szemű Kóka
    János volt a gazdasági miniszter, Joáv szerzett magának (vagy kapott)
    egy belsős információt, mégpedig hogy a tervezés előtt álló M4-es
    autópálya nyomvonala merre is fog haladni pontosan. A térképet
    bogarászva Joáv úgy döntött, hogy a magyar gyümölcsnél nincs finomabb
    egész Európában, ezért úgy döntött, beruház egy magyar gyümölcsösbe.
    Vett is 183 hektár gyümölcsöst Albertirsa és Pilis között.
    Teltek-múltak a napok, hetek, Joáv fáradságos munkával kapálgatta,
    metszette 2007 őszén a frissen megszerzett kicsinyke gyümölcsösét,
    amikor nagy döbbenésre levelet kapott a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő
    Zrt.-től:
    "A betyárját, vajon mit akarhat tőlem az állam?!" - tépte fel kapától
    megkérgesedett kezével Joáv izgatottan a levelet gyümölcsösében.
    "Tisztelt Joáv Blum!
    Az M4-es autópálya nyomvonala a legnagyobb sajnálatunkra az Ön
    gyönyörű gyümölcsösén halad át, emiatt a Magyar Állam igényt tart az
    birtokában lévő 183 hektárra!
    Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt."

    2008 tavaszára fordult az idő, az első rügyek megjelentek Joáv
    szeretett gyümölcsösében. Hosszan tanakodott, hogy mitévő is legyen?
    Végül nagy-nagy elhatározásara jutott: váratlanul bejelentkezett
    Sukoróra és helyi lakos lett! Másrészt pedig elutazott Budapestre, a
    Magyar Nemzeti Vagyonkezelőhöz, és közölte, hogy szívesen lemond a 183
    hektár gyümölcsösről Magyarország fejlődése érdekében, de ... de
    cserébe szeretné megkapni a 70 hektárt Sukoró és a Velencei-tó között.
    A Nemzeti Vagyonkezelő közölte, hogy szívesen megvennék vagy
    kisajátítanák ezt a 183 hektárt, de Joáv kötötte az ebet a karóhoz,
    hogy csak a csere jöhet egyedül szóba.
    A Nemzeti Vagyonkezelőnél kiszámolták, hogy a 183 hektár gyümölcsös
    800 millió forintot ér (4,3 millió / hektár), míg a kért 70 hektár
    vízparti telek 1,1 milliárd forintot (15,7 millió / hektár, vagyis
    1570 forint / négyzetméter).
    De sajnos akadt még egy fránya szabály, amely Joáv és a Nagy Projekt
    útjában állt. Kis értékű ingatlanok esetében 15 százalékot meghaladó
    értékkülönbözet fölött nem lehet végrehajtani a területcserét,
    pályázatot kell kiírni az ingatlan értékesítésére, ám a különösen nagy
    értékű ingatlanok cseréje közvetlenül az MNV Zrt. vezetésének, illetve
    a vagyongazdálkodási tanácsnak a hatáskörébe tartozik.
    Joávra és a Projektre ismét rámosolyogtak az égiek. Pusztán a
    szerencse folytán, mindenfajta külső ráhatás nélkül a Nemzeti
    Vagyongazdálkodási Tanácsot nem érdekelte a min. 27%-os
    értékkülönbség, és 2008. július 30-án jóváhagyta a cserét.
    Az aznap tárgyalt 25 ügylet között kis hírecske volt ez a csere:
    "Hozzájárult a Tanács a későbbiekben építendő M4 autópálya nyomvonala
    számára szükséges területek cseréjéhez. A döntés értelmében a Magyar
    Állam tulajdonát képező, Sukoró külterületén található ingatlanokat
    Pilis külterületén valamint Albertirsa külterületén lévő ingatlanokra
    cserélik."
    Joáv 183 hektár albertirsai homokos talajú gyümölcsöséből így lett 70
    hektár vízparti telek a Velencei-tó partján...
    A 300 milliós különbözetet Joáv-nak sajnos be kell fizetnie az
    államkasszába. Sőt, még így is nagyon jól járt, mert egyes vélemények
    kicsit drágállják a 800 milliós árat a 183 hektár gyümölcsösért...
    "Amennyire utána tudtam nézni, egy jó infrastruktúrával rendelkező,
    kiépített felvevőpiaccal rendelkező gyümölcsös Pest megye ominózus
    részén jóval olcsóbb. Blum úr gyümölcsösei (élek a gyanúperrel, hogy
    az adott terület valójában susnyást jelöl, de ne legyen igazam)
    méretarányosan átszámítva kb. 4-500 millió Ft-ot értek legfeljeb"
    -írta az egyik kommentelő a nol.hu-n.

    "Bajnai Gordon gazdasági miniszter levélben kérte, hogy a megyei
    közgyűlés a rendezési tervben nyilvánítsa beépíthető területté a
    Velencei-tó északi partrészét, egy 2003-as sukorói rendeletre
    hivatkozva. Ellenkező esetben kártérítés fizetésére kötelezné a
    testületet, mondván, meghiúsul a munkahelyteremtő beruházás.
    Felháborító eljárás" - mondta a Fejér megyei közgyűlés alelnöke.

    Illetve még hozzá kell tenni, hogy kerek egész legyen a történet, hogy
    Joáv Blum úgy juthatott - a törvény szerint - a sukorói területhez,
    hogy ha településen életvitelszerűen lakik. Ezért lett sukorói lakos
    még a csereüzlet előtt ...
    A sukoróiak és a környezetvédők most lázadoznak, hogy a gigaberuházás
    elzárja előlük és mindenki elől a Velencei tavat, de meg lett mindenki
    nyugtatva, hogy egy 10 méter (!) part menti sáv állami tulajdonban
    maradt ... a polgármester mellesleg a Projekt nagy-nagy támogatója.
    Biztos imád kaszinózni.
    Hab a tortán, hogy Magyarországon nem lehet csak úgy kaszinót nyitni
    és üzemeltetni.
    Mit ad Isten, hogy-hogy nem, a szerencsés véletlenek összjátéka, hogy
    2009. február 19-én a Pénzügyminisztérium koncessziós pályázatot
    hirdetett a Közép-Dunántúl régióban létesítendő, első kategóriába
    sorolható játékkaszinó létesítésére és üzemeltetésére. A nyertesnek
    évi legkevesebb 900 millió forintot kell fizetnie az államnak. A
    szerződést húsz évre kötnék... A Királyok Városa pont a Közép-Dunántúl
    régióban lenne. Nahát..”
  • 1. bo 2009. április 29. 17:37
    „Buzdíthatná erre névrokonait is:-)))))”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A makói fecskék negyede tért csak haza

Makó - Alaposan megfogyatkozott, negyedére-harmadára csökkent a Közép-Európa második legnagyobb… Tovább olvasom