Délmagyar logó

2017. 06. 22. csütörtök - Paulina 18°C | 33°C Még több cikk.

Könyv a falusi forradalmakról

Az ötvenhatos forradalom Makó környéki eseményeiről, illetve a megtorlásról írt könyvet a makói történész-muzeológus, Marosvári Attila. A dokumentumok alapján írt kötet szerzője azt reméli, munkáját az egyes falvakban élő helytörténészek folytatni fogják – azt sem bánja, ha vitába szállnak vele.
A makói történész-muzeológus, Marosvári Attila háromnegyed évi munkája van az új kötetben. A forradalom ötvenedik évfordulójára írta, azzal a szándékkal, hogy végre legyenek tisztában az emberek, személy szerint kik azok, akire az ötvenhatos ünnepségek alkalmával emlékezünk. Másrészt személyes indíttatása is volt a téma feldolgozásához: édesapja, aki 1987-ben halt meg, maga is nemzeti bizottsági tag volt, erről azonban soha nem beszélhetett neki. A több mint kétszázhetven oldalas könyv a településeket ábécérendbe szedve veszi sorra, mi történt a tizenhat községben, illetve Rákoson és a járási tanácsban. Azért az egykori járás falvainak eseményeivel foglalkozik, mert a forradalom makói történetét egy másik kutató, Bálint László már feldolgozta – az a könyv is nemrégiben látott napvilágot.

Marosvári Attila kötete egyébként hasonló módszerrel íródott, mint Bálint Lászlóé: az egykori események még élő szereplőivel ő sem beszélt, a korszakból fennmaradt dokumentumokat tanulmányozta át és vetette össze. Úgy gondolja, a könyv állításai több mint kilencven százalékban így is megállják a helyüket. Azt mondja, azért ezt a módszert választotta, mert annyi emberrel kellett volna beszélnie, ami egyetlen kutató erejét meghaladta volna. A célja egy eddig még hiányzó alapmű, vázlat megírása volt, amivel vitatkozni lehet, amit ki lehet egészíteni. Reméli is, hogy az egyes falvak helytörténészei nekiállnak, és utánajárnak a dokumentumokból kiolvasható eseményeknek – a forradalom feldolgozása ezzel válik majd teljessé.

Földeákon 57 januárjáig élt a forradalom

A makói járásban – persze nem az egészben – a forradalom Marosvári Attila kutatásai szerint korábban kezdődött és később bukott el, mint ahogyan azt országosan számon tartják. Maroslelén ugyanis már egy nappal a pesti forradalmi események előtt, október 22-én tiltakoztak több százan a helyi szövetkezet erőszakos tagosítása ellen, Földeákon pedig nem november 4-én, hanem csak 1957 januárjában ért véget ténylegesen a forradalom – a falut ugyanis elkerülték a szovjet csapatok, a régi vezetés emberei pedig nélkülük nem tértek vissza, így a forradalmi bizottság tagjai irányították a falut egészen 1957. január 26-áig.

Marosvári Attila azt mondja: a könyvből mindenekelőtt az derül ki, hogy Makó térségében lényegében békésen zajlott le a forradalom. Néhány ávóst ugyan letartóztattak, ám nem hogy lövés nem dördült, még csak verekedés sem történt egyik faluban sem. Jellemzően egyébként mindenütt október 26-án győzött a forradalom, akkor döntötték le a szovjet emlékműveket, verték le a vörös csillagot és alakultak meg az új hatalmi szervek. Jellemző, hogy ezekben a bukott hatalom emberei – felsőbb utasításra – sok helyen igyekeztek befolyásra szert tenni, átmentve magukat. A megmozdulások spontán módon szerveződtek, és lévén szó agrárvidékről, főként a mezőgazdasági kérdések érdekelték az embereket. Ami pedig az 57-ben indult megtorlásokat illeti, azok itt is tendenciózusak voltak. Azt próbálták igazolni, hogy a forradalom a Nyugat, a reakció és a klérus szervezésére robbant ki – a dokumentumokból azonban az derül ki, hogy az események spontán módon zajlottak.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A fiához megy Brazíliába

Információink szerint az egyik kereskedelmi televízió szervezésében hamarosan a fiához, Brazíliába… Tovább olvasom