Délmagyar logó

2017. 10. 23. hétfő - Gyöngyi 10°C | 16°C Még több cikk.

Makón Kaszáék és a Party aratta le a babérokat

Makóra látogatott lakodalmas zenekaros versenyünk. A sikert jól mutatja: a mulatós zenére szakosodott együttesek csatájának negyedik elődöntőjére a hagymaházi „kakasülőn" túlra is székeket kellett állítani, hogy a közönség elférjen. Aki mégis kint rekedt volna, annak sem kellett lemondania egy jó hangulatú estéről, mivel a Makói Városi Televízió élőben közvetítette a teljes műsort.
Klárafalváról érkezett lakodalmas zenekaros versenyünk makói helyszínére Nagyvári József, a felesége és az anyósa. Nagyon vártak már a makói elődöntőt, mert ritka alkalom, hogy ennyi lakodalmas együttest láthassanak egyszerre. A családfő hozzátette: ha jó lesz a műsor, akár a szegedi döntőre is elutaznak, ráadásul – bár ezt csak súgva jegyezte meg – azt reméli, most még az anyósa is kedves és vidám lesz a társaságában.

Nos, a zenére biztosan nem lehetett panasza Nagyvári József anyósának, hiszen a hat, elődöntős zenekar kitett magáért ezen az estén. A nézők köszöntése után lapunk munkatársai – Nyemcsok Éva és Cs. Gát László – bemutatták a zsűrit: Pálinkó Lujza táncművészt, a zsűri elnökét; Székhelyi Józsefet, a Szegedi Nemzeti Színház direktorát; Csikota József zenészt, a makói magán-zeneiskola vezetőjét, zenetanárt; Kiszin Miklós zenészt, zenetanárt; valamint V. Fekete Sándort, lapunk főszerkesztő-helyettesét, aki „civilben" szintén zenész.

Stopperral készültek

– Nem könnyű tizenöt percben kibontakozni, hiszen többnyire egy egész éjszaka áll rendelkezésünkre a jó hangulat megteremtésére. Ezért lakodalmas nótákkal készültünk, mivel a könnyű műfajt nehezebb félbeszakítani – magyarázta Fejes Ferenc, a közönségnyertes Party zenekar billentyűse. Elárulta azt is: időérzékük javítása érdekében otthon stopperral gyakoroltak.

A sorsolás úgy hozta, hogy elsőként a hazai Party zenekar lépett a hagymaházi színpadra – a sikert az első öt perc után elkönyvelhették. Igazán még bele sem melegedtek a zenészek, amikor már folyamatos taps kísérte előadásukat. Az egyik szaxofonos, játék közben, még a közönség nőtagjaira is tudott csábos tekintetet vetni, ezt az értékelésnél V. Fekete Sándor meg is jegyezte. Csikota József is gratulált a hazai csapatnak, és elárulta: a fiúk nemcsak lakodalmasban, de latin zenében is tekintélyes repertoárral bírnak, kár, hogy ezt ma este nem tapasztalhatta a nézősereg.

Versenyünk korábbi elődöntőjében már szerepelt egy Nefelejcs nevű zenekar – a szegedi közönség továbbjuttatta a döntőbe –, az oromhegyesi Nefelejts azonban régebbi keletű formáció, és összeállításukba a délszláv dallamokat is becsempésztek. Gyakori tempóváltásaikat, a szokottnál melankolikusabb hangulatú műsorukat a közönség távolságtartóan fogadta, amikor viszont dixielandet kezdtek játszani, még Székhelyi Józsefnek is járt a lába. A zsűrielnök kiemelte a műsor „eszegetős-iszogatós" jellegét, és visszafogottságát. Kiszin Miklós megdicsérte a nagybőgőst és a szaxofonosokat, akik szépen muzsikáltak.

A döntő díjai

Fesztiválunk fő támogatója a szegedi Csermák hangszerüzlet. Az április 20-i döntőn – amelyet az újszegedi sportcsarnokban rendezünk meg – a legjobban szereplő együttes egy értékes Roland EXR-E2 szintetizátort kap, amely különlegessége, hogy az első, kifejezetten kelet-európai zenészek számára készített kíséretautomatikával látták el. Emellett a győztes 100 ezer forint értékű hangszervásárlási utalvánnyal lesz gazdagabb. A második helyezett 100 ezer forintos hangszercsomagot kap, és különdíjakat is kiosztunk.

Két profi eladó, a Stone&Robi duó lépett azután a makói közönsége elé. Ők szintén „kicsit más" stílusban mutatták meg tudásukat. Főként Máté Péter-dalokra épülő műsorukkal, és az Akácos út bossanovás változatával remekeltek, a közönség azonban leginkább a Macskajaj főcímzenéjére indult be: ezt a számot végigtapsolta. Székhelyi József a műsor után megjegyezte, hogy számára ez inkább tűnt válóperes zenének, mint lakodalmasnak – bár azért tetszett neki.

A negyven éve zenélő Kasza Béla és zenekara igazi veteránként lépett színpadra: az orosháziak műsorát végigtapsolta a hallgatóság. Csak pár magyarnóta-átiratot játszottak, a régi slágerek mégis meghozták a hatást: egyre inkább látható volt, hogy a nézőknek hiányzik a tánctér, helyette énekeltek, tapsoltak. Amikor végül egy cigánynótablokkot adott elő a csapat, hatalmas ovációval és vastaps hálálta meg a közönség a vérpezsdítő produkciót. Kasza, letéve kezéből a trombitát, gyakran igazi frontemberként kezelte a közönséget. A zsűri minden megszólalója elragadtatva beszélt a veterán zenészek műsoráról.

Az utolsó két föllépő: a vajdasági Eridanus, illetve a Kati és a hegedűs volt. Mindketten besöpörték a közönség tapsát, de a produkciók még elég kiforratlanok – a zsűri szerint. Az elődöntőbe a makóiak hazai csapatukat juttatták, míg a zsűri a Kasza Béláékat értékelte a legjobbnak.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Vig Éva és a makói távfűtés

Le szeretné választani lakását a városi távhőrendszerről Vig Éva Makón – legfelső emeleti… Tovább olvasom