Filigrán termete igazi nagy tanáregyéniséget rejtett. Így lehetne nagyon tömören jellemezni dr. Gécseg Ferencné kémia–fizika szakos okleveles középiskolai tanárt, egyetemi adjunktust.
Több mint negyvenéves munkássága alatt a hallgatók nemzedékének egész sorát tanította a tanári mesterség módszereire. Ötvözte a neveléstudományok legújabb eredményeit a tanítás évszázados hagyományaival. Elengedhetetlenül fontosnak tartotta, hogy a leendő kémiatanárok megismerjék a kémiatudomány az iskolai kémia tantárgy varázslatos szépségét, és ezen belül a kísérletezést mint a természettudományos megismerés jellegzetes módszerét. Szeretett kísérletezni, látványos kísérleteken mutatta be a biztonságos munka fortélyait.
A hallgatók tisztelték és szerették következetességéért, igazságosságáért, de humoráért is. Az élményszámba menő módszertani laborokon, szemináriumokon oktatott és nevelt. Mindig készségesen szakított időt a hozzá forduló hallgatók, és kollégák szakmai és emberi problémáinak megbeszélésére, megoldására is. Különösen szívügyének tartotta a hátrányos helyzetűek sorsának egyengetését.
Nagyszerű szervező volt, tanszéki, kari és egyetemi szintű reformok kidolgozásában, végrehajtásában tevékenyen kivette a részét. Konferenciákon, kémiatanároknak tartott továbbképzéseken rendszeresen beszámolt a kémia módszertani csoport munkájáról, kutatási eredményeiről.
A halál elragadta, de szerte az országban a kémiaórákon fellobbanó színes lángok, a durranógáz éles csattanása és számtalan látványos, izgalmas kísérlet még sokáig őrzi tanítványaiban emlékét. Nevelt és oktatott, és ez a sorrend az ő esetében most fontos: igazi nagy nevelő volt!
Dr. Adamkovich István egyetemi adjunktus
19°C
Hozzászólok! 
