2019.04.14. 08:00
A tévé nem pótolja a szülő meséjét
Mi szolgálja jobban a kisgyermek fejlődését: napi egy rajzfilm vagy az esti mese? A szakértők szerint mindkettő jó lehet, ha egymás kiegészítőjeként használjuk.
Gyermekként mindig élvezettel hallgattuk, ahogy szüleink vagy nagyszüleink este mesét mondtak nekünk. Figyelemmel kísértük a három királyfi történeteit vagy elképzeltük a torony legmagasabb szobájában árválkodó királylányt, amint egyedül, szorongva várja a megmentőjét.
A legjobb, ha egyből a rajzfilm után leülünk gyermekünkkel és megbeszéljük vele a látottakat.
A modern technika világában egyre gyakoribb, hogy a mesemondást felváltja a tévében vagy számítógépen megnézett rajzfilm.
Kompromisszumot kell kötni a szülőnek
– Nincs ezzel különösképpen probléma, a mi gyerekkorunkban is voltak reggeli tévématinék és miután megnéztük őket, indulhatott az udvaron a játék – meséli Révész Renáta Liliána meseterapeuta. A gond ott kezdődik – mondja –, amikor a szülői gondoskodást felváltja a képernyő elé lerakott gyerek, és akár egész nap azt nézi. Kössünk kompromisszumot vele, hogy napi egy mese vagy egy órát nézhetik a tévét, ezzel le is foglaljuk a kicsiket, és magunknak is szerezhetünk egy óra pihenőt. A legjobb, hogyha egyből a rajzfilm után leülünk és megbeszéljük, hogy miket látott benne, vagy hogy mi tetszett neki, esetleg mitől félt.
Lassabb az érzékelésük
– Már várandósan is jó, ha énekelünk a kis pocaklakónak, és amikor megszületik, akkor kisebb mondókákkal és feladatokkal fejleszthetjük a nagyon apró csemeténket – részletezi Olasz Etelka mesemondó.
A kicsik fejlődése még sokkal lassabb és minden felfedezésre vár, új dolog, amit meg kell fogdosni, szájba venni. A mesékből tanulnak a gyerekek, a kis fantáziájuk által tapasztalják meg, hogy mi a különbség a jó és a rossz között.
Kössünk kompromisszumot: napi egy mese vagy egy órát nézhetik a tévét. Ezzel őket is lefoglalhatjuk és magunknak is szerzünk egy kis pihenőt.
Belső képeket látnak
Találjunk ki magunktól történeteket és a gyerekeink segítségével alkossuk meg a meséket. Lehet, hogy az egyik gyermek vagy unoka fél a gonosz sárkánytól, farkastól, boszorkánytól, míg a testvére esetleg elgondolkodik, hogy ő másképp mentette volna meg a királylányt. A legjobb, hogy beindul a fantáziájuk és ezzel fejlesztik saját magukat a belső képek összekapcsolásával, amit nem kapnak készen a tévéből.