Délmagyar logó

2017. 06. 23. péntek - Zoltán 21°C | 35°C Még több cikk.

A szegedi Roberto Carlos

Török Gyula (42) közismert figurája Csongrád megye labdarúgásának. A civil életben gyógyszerészként dolgozó, a futballpályán hátvédként szereplő játékos 23 éves pályafutása alatt 550 meccset játszott.
550 meccs. Nem kis teljesítmény, amit labdarúgó-pályafutása során elért Török Gyula. Az Universitas Szeged megyei II. osztályban szereplő csapatának jelenlegi hátvédje 1986-ban mutatkozott be a felnőttek között.

– Kilencévesen a Szeol AK-ban kezdtem el futballozni – emlékezett a kezdetekre Török Gyula –, Várhalmi Károly volt az első edzőm. Mindig bekk voltam, a trénerek hátvédként számoltak velem. Sohasem vonzott a csatársor, mindig jól éreztem magam hátul. Ennek a posztnak is megvan a maga szépsége, amit én nagyon élvezek.

Török játszott a Szeol-Dél-ép SC-ben, az SZVSE-ben, a Tanárképzőben, a Szőregben, a Móravárosban és a Zákányszékben. Most újból Miskolczi József csapatát, azaz az Universitast erősíti.

– Barátaim számolták össze a napokban, hogy legalább 550 meccset játszottam eddig pályafutásom során. Az SZVSE-vel az NB III-ban is szerepeltem, a Szeol-Délép juniorcsapatával pedig bajnok voltam a megyei I. osztályban. Igaz, olyan csapattársaim voltak, mint Orosházi, Szabó és Kun. A Móravárossal értem el a legszebb sikereket, Tóth Lajos irányításával a negyedik helynél nem voltunk rosszabbak a „megyeegyben", pedig akkor jóval erősebb volt a bajnokság, mint most.
Meddig még? Ezt kérdezik Török Gyulától a legtöbben. 42 évesen még most is kitűnő kondiban van, végigrobotolja a 90 percet.

Török Gyula (balról a második) mindene a nagypálya. Fotó: Segesvári Csaba
Török Gyula (balról a második) mindene a nagypálya.
Fotó: Segesvári Csaba

– Orosházán születtem, kétéves korom óta viszont Szegeden élek. Nekem a nagypálya a mindenem. Addig csinálom, amíg bírom erővel, élvezem a játékot. Szerencsés alkat vagyok, sohasem voltam sérült, olyan izomzatom van, ami jól bírja a terhelést. Akadtak emlékezetes meccseim, Ruzsán egyszer 3–0-ról nyertünk 4–3-ra, pedig a hazaiaknál Márki, Szrenka és Magyar is szerepelt. Egy tizenegyesgóllal vettem ki a részem a móravárosi győzelemből. A Szentesi Kinizsi ellen a kezdés előtt 5 perccel estem be. A 2. percben a hibám után már a vendégek vezettek, végül a srácok értem is küzdöttek, így nyertünk 2–1-re. Szóval élvezem a játékot, ezért lépek pályára rendszeresen, és most azon vagyok, hogy az Universitas Szegeddel minél jobban szerepeljünk.

A jó barátok

Török Gyula barátai, Török Zsolt és Major László sokat viccelődnek egymással. Amikor a két egykori kiváló labdarúgót felhívtuk telefonon, egyből jöttek a sztorik.

Török Zsolt: „A megye legtöbbet jobb lábbal balhátvédet játszó labdarúgója Gyuszi, remek fizikummal. Csodálom őt, hogy sérülés nélkül ilyen hosszú ideje a pályán van!"

Major László: „Ő a szegedi Roberto Carlos. Balhátvéd, aki nem tud bal lábbal a labdába rúgni. De Gyuszi a mi Carlosunk. Emlékszem, a Móravárosban egymás után három meccsen három tizenegyest hibázott, azóta nem lőtt büntetőt!"

Olvasóink írták

  • 1. csakaszeged 2009. október 08. 09:53
    „Kellenek az ilyen emberek, hogy egyszer újra méltó helyen legyen a szegedi labdarúgás!”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A múlt adhat erőt Portugália ellen - videóval

Portugália ellen az utolsó szalmaszálba kapaszkodna bele a magyar futball–válogatott a hétvégi vb-selejtezőn. Válogatott Top 10 videókkal. Tovább olvasom