Délmagyar logó

2018. 10. 19. péntek - Nándor 11°C | 22°C Még több cikk.

˝A titok˝

Az egész úgy kezdődött, hogy réges-régen, amikor a magyar tévé mellett mi itt, a Dél-Alföldön még a „Jugó egyet", az Újvidéket és szemcsésen a „Jugó kettőt" fogtuk, akkor szerintem sokan kívülről tudtuk, hogy ki a futballbajnok a déli szomszédunknál, az egykori Jugoszláviában, ki esett ki, ki került fel, mikor lesz a Crvena zvezda–Partizan rangadó, de kívülről tudtuk a Hajduk Split összeállítását is.

Imádtam a Hajduk mezét. Tiszta fehér volt, kék gatyával, olyan volt ez a színösszeállítás, mint az Adria: szép és kéklő. 

Persze nem csak ezt szerettem. Azt is, hogy mindig megtelt a Poljud, a közvetlenül a belváros és az Adria közelében található aréna. Különleges hangulata van a spliti pályának, itt a futball mindig szent volt.

Surjak, a két Vujovic, Zoran és Zlatko, Asanovic, Pudar, Gudelj, Jerkovic vagy éppen Sliskovic olyan játékosok voltak a hetvenes, nyolcvanas években, ami meghatározta a klub életét, eredményességét. A kilencvenes években Boksic, Bilic, Stimac, Erceg, Srna és Mornar is szerepelt a patinás klubban. Mindig voltak húzónevek. 

No, ez az, amikor szeretnénk megfejteni a horvát futball erejét, hogy miért tart ott, ahol, akkor rájövünk, hogy mindig meghatározó szerepet töltöttek be a világ futballjában. És ez a történet nemcsak a Hajdukról szól, hanem a többi csapatról is: a splitiek nagy riválisairól, a Dinamo Zágrábról, a Rijekáról és az Eszékről.

Ha elkezdenénk a még megemlített csapatokat vizsgálni, hogy micsoda labdarúgóik voltak, és töltöttek be jelentős szerepet a világ futballjában, akkor több oldalon kellene felsorolnunk őket.

Valamit iszonyatosan jól csinálnak a horvátok. A kiválasztásuk, a képzésük a világ élvonalába tartozik. Ők nem másolnak semmit, hanem azt az utat követik, amit egyszer letettek. Pedig ők sem voltak mindig jók. Az 1998-as vébébronzérem után nekik is voltak holtpontjaik, és ez leginkább a válogatottra volt igaz. De nem álltak le, mert minden évben nagy és jegyzett európai csapatba tudtak eladni játékost, aki bizony nem a cserepadon ült, hanem az adott együttesnek meghatározó alakja volt, vagy éppen most is az. 

A csúcsra most értek. Vébédöntőt játszhat a négymilliós ország csapata egy nagyhatalom, a franciák ellen. Ez még nagyobb lökést ad majd a horvát futballnak. A gyerekek reggeltől estig fociznak majd Mandzukic-, Modric-, Vida- vagy éppen Rakitic-mezben. A sajátjukban. Szeretnének olyanok lenni, mint a példaképek, mennek előre, méghozzá úgy, ahogyan tették azt az elődök, az éppen említett Hajduk Split-sztárok. Ők nem térnek le az útról, mert tudják, hogy a labdarúgás milyen közösségépítő erővel rendelkezik. Erről a jelenleg a horvát tengerparton nyaraló magyarok is meggyőződhettek. Szerintem csütörtök délelőtt honfitársaink közül sokan vásároltak éppen a spliti vár mellett található piacon horvát mezt, mert most már mi is egyre többen szurkolunk nekik, és nem kell a szemcsés „Jugó kettőn" nézni a meccset, tisztán látszik az M4-en, hogy milyen jó csapatuk van. 

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Lejátszottuk a vb-döntőt: nyertek a horvátok - A PICK-szurkolók és a szegedi média munkatársai futballoztak egy jót

Lejátszottuk a vb-döntőt: nyertek a horvátok - A PICK-szurkolók és a szegedi média munkatársai futballoztak egy jót
A Délmagyarország által megszervezett (képzeletbeli, de közben gyakorlati) labdarúgó világbajnoki döntőt Horvátország 4-2-re nyerte Franciaország ellen az újszegedi Kisstadionban - Tovább olvasom