Délmagyar logó

2017. 01. 16. hétfő - Gusztáv -5°C | 1°C

Belsőépítész lett a kapus

Egykoron a szegedi közönség egyik kedvencének számított Leboniczky Imre. A remek felépítésű futballkapus öt évadon át szerepelt a Felső Tisza-parti stadionban, a kék-fehér-feketéknél a csapatkapitányi karszalagot is karjára húzhatta. Már régen járt egykori sikerei helyszínén, jelenleg Dunakeszin él, alsóbb osztályban edzősködik.
– Nem tud, vagy nem akar szabadulni a labdarúgástól?
– Mindkettő igaz. Egy ideje már Dunakeszin élek, eleinte a serdülőkkel dolgoztam, aztán voltam kapusedző, négy éve a helyi Kinizsi felnőttjeivel foglalkozom. Baráti közeg a miénk, nálunk aztán tényleg nincs pénz, a játék szeretetéért futballozunk.

– Nem volt kedve kipróbálni magát magasabb osztályban is?
– Jó kérdés. Annyira sohasem volt életcélom az edzősködés. Szeretem művelni, de hogy ebből is éljek, az soha nem jutott az eszembe. Lehet, hogy ebbe belejátszott a természetem is. Már játékosként is olyan voltam, ami a szívemen, az a számon. A vezetők pedig az ilyen alakokat nem annyira kultiválták. Jó így nekem.

– Miből él?
– Hát nem a futballból. Az építőiparban dolgozom, belsőépítési cégeknek dolgozom, munkám közé tartozik a dizájn kialakítása. Több céggel állok kapcsolatban, szerencsére nem unatkozom.

Az örökifjú Leboniczky 51 évesen még védett  bajnokin. Fotó: DM/DV
Az örökifjú Leboniczky 51 évesen még védett bajnokin.
Fotó: DM/DV

– Mikor járt legutóbb Szegeden?
– Az egyik barátom fiának a ballagására utaztam el. Volt annak már vagy három éve is. Nincs bajom a várossal, mindig is szerettem, 12 évet éltem ott, egyszerűen kevés a szabadidőm. Szerencsére a telefon mindig kéznél van, egykori csapattársaim közül Bogdán Pistivel, Kun Lajcsival, Takó Ferivel és persze az aranykezű masszőrrel, Pióker Sanyival néha megejtünk egy pár perces beszélgetést.

– Ha azt mondom, Vasas, 1989, osztályozó, mi jut eszébe?
– Muszáj kínoznia? A Fáy utcában 1–1-et értünk el, a visszavágón telt ház, húszezer néző, és gól nélküli döntetlenre állt a meccs egészen a 91. percig. A tömeg készült a fiesztára, az idegenben lőtt gól a mi élvonalba jutásunkat jelentette – volna. És akkor Szabó Gyuszi beleütött a labdába, a 11-est pedig Szabadi értékesítette. Elszabadult a pokol. Ahogy másokat, engem is megtalált a népharag. Valószínűleg az lehetett a bűnöm, hogy nem védtem ki a büntetőt, meg persze az, hogy egykoron a Vasasban játszottam.

– Elégedett a pályafutásával, vagy van hiányérzete?
– Sokkal többet is kihozhattam volna magamból. Mire gondolok? Amikor 1979-ben a Vasasba kerültem, hívott az Újpest is. Nemet mondtam a liláknak, de csak azért, mert ott volt a fiatal, nagyreményű Tóth Zoli. Ha tudtam volna, hogy nem sokkal később a csapat spanyol túráján lelép, elképzelhető, hogy a Megyeri úton kötök ki. De ne gondolja, hogy bármit is megbántam, pláne nem a Vasas-múltamat. Igenis büszke vagyok arra, hogy az angyalföldiek nagy sportcsaládjába tartozhattam. Minden év végén Kiss Laci szervezésével egykori Vasas-labdarúgók – Birinyi, Katona, Izsó, Zombori és a többiek – összejövünk egy koccintásra. De a szegedi időszaknak is bőven akadtak gyönyörű élményei. Egykori edzőimre, Pataki Tomi bára, Kovács Józsefre és Szalai Dzsínóra is egyaránt jó szívvel emlékezek.

Névjegy

Leboniczky Imre 1956. július 16-án Gyöngyösön született. Védett a Dunakeszi Vasutasban (NB III, NB II), az Ercsiben (megyei I. osztály – katonaság), 1979-től a Vasasban szerepelt, 1984-ben a szintén NB I-es Békéscsabába igazolt, onnan 1987-ben az akkor NB II-es Szegedbe vezetett az útja, amelyben 1992-ig őrizte a kaput. Ezt követően játszott a Csanytelekben, a HMSE-ben, a Dunakeszi Kinizsiben, ahol még három éve, 51 évesen is beállt a kapuba. A Vasassal 1982-ben MNK-t nyert, 1981-ben bajnoki ezüstöt, 1982-ben bronzérmet nyert. Tréneri pályafutását 1994-ben a Tisza Volán Focisuliban kapusedzőként kezdte, jelenleg a Pest megyei I/B-ben szereplő Dunakeszi Kinizsi szakvezetője. Elvált, jelenleg párkapcsolatban él, Norbert fia 30, Dalma lánya 25 éves.

Olvasóink írták

  • 2. gróf 2010. január 22. 20:28
    „Kun, Marics, Radakovics, Bogdán, Kántor Stilike...”
  • 1. Schwarczblauer 2010. január 22. 08:16
    „Mekkora Legenda!!!
    Remélem, lesz folytatás és lehet majd olvasni az 1990/1991-es NBI-es csapat többi tagjáról is hasonló cikkket!?”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Gyengült a KTE: Yannick Debrecenbe igazolt

A DVSC-TEVA vezetői csütörtökön mindenben megállapodtak Yannickkal, a Kecskemét kameruni játékosa… Tovább olvasom