Ha valakit a becenevén többen ismernek, mint az eredetin, az már jelent valamit. Például azt, hogy népszerű. Így van ezzel az egykori szegedi futballkapus, Simai Zoltán (67) is, akit kevesen szólítanak Zolikámnak, sokkal inkább Cápának. A név beszédes.
– Még az SZVSE-ben kaptam a nevet Takó Istvántól. Amikor edzőtáborban voltunk, egy cirkuszi film ment a televízióban, amelyben egy vérszomjas cápa is szerepelt. Alacsony, de ruganyos kapusként nem szerettem, ha az ötösön belül téblábolt a csatár, ezért aztán mint a cápa az áldozatára, úgy csaptam le a labdákra, nem kímélve senkit és semmit. Szégyellem, de sajnos öt lábat eltörtem a ténykedésem során, igaz, a csatároktól is kaptam rendesen. Edzésen onnantól kezdve így neveztek, sőt még hozzá is tették: ne menj a közelébe, mert szétszaggat! – mesélte Simai a név történetét.
Bár a hálóőr beceneve kalandos úton született, pályafutása egyáltalán nem volt kalandokkal teli. Nem volt nagy vándor, mint az manapság divat.
– Tehetséges kapus lehettem, mert szerepeltem a Csongrád megyei serdülő, úttörő és ifiválogatottban is, majd tizenhat évesen az Alsóvárosi MÁV felnőtt kapusa, Kanalas Antal megsérült, én pedig a kezdőben találtam magam. Szegedet csak a taszári katonai évek miatt, 63 és 65 között hagytam el, pedig volt kérőm. Szerepeltem a hadsereg-válogatottban is, amelyben Románia ellen kezdő voltam, sőt gólt sem kaptam a 2–0-ra megnyert meccsen. Somogy megyében letettem a névjegyem, hívott a Kaposvár, de még a baranyai székhely, a Pécs is. Ám én a leszerelés után, 1965-ben mégis az SZVSE-t választottam. Akkor a SZEAC az NB I-ben, az SZVSE az NB II-ben szerepelt. Bánáti János személyesen jött a lakásomra, hogy a SZEAC-ba csábítson, mégsem mentem. Miért tettem volna? A Vasutasnál megkaptam mindent: lakást, munkahelyet, sportállást és a jó futballt is. Az akkori bajnok például úgy jutott fel az NB I-be 1969-ben, hogy csak eggyel volt jobb a gólkülönbsége a mienknél... Másrészt volt bennem kisebbségi érzés: sok doktor volt akkor abban a SZEAC-ban, én meg egyszerű gyerekként nem illettem oda – magyarázta Cápa. A csábítók névsorának ezzel még nincs vége: ide tartozik a Diósgyőr, nézte a Videoton, sőt egy váci meccs után már az átigazolási lap is Simai előtt volt, mégsem került rá az aláírása. Maradt az SZVSE-ben, ahol el is búcsúztatták – ötször.
 |
Simai Zoltán: Szégyellem, de sajnos öt lábat eltörtem a ténykedésem során.
Fotó: Karnok Csaba |
– Biztos unták, hogy mindig a nevemmel indul a kezdő. Az első búcsúm után az Alsóvárosban játszottam, a megyeegybe visszacsúszott SZVSE támadóinak még szemét is kivédtem, így felsőbb elrendelésre visszatértem az SZVSE-be. Bajnoki cím jött, majd a területi bajnokság, és még négy búcsú. Az aktív játékot ötvenévesen Zákányszéken fejeztem be. Edző voltam, nem volt kapus, mit tegyek? Beálltam én – emlékezett vissza nevetve Cápa.
A legenda ma már nincs közvetlenül a pályák közelében. Inkább a tévében nézi a meccseket, vagy nézőként néha kijár egy-két mérkőzésre. – Valahogy a családias hangulat hiányzik a mai labdarúgásból. A játékos még alsóbb szinten is oda megy, ahol egy kicsivel több a pénz. Így nem lehet csapatot csinálni. Az újabb labdák is borzasztók, össze-vissza kavarognak, nem lehet megfogni őket. Aki kitalálta, annak kellene kapuba állnia és megpróbálnia megfogni – szakmázott végül Simai Zoltán.
Büszkeségek
Kevesen tudják, de a sokszoros birkózóbajnok, később az MTK-val futballbajnokságot nyert, Pécsett és Nyíregyházán is szerepelt, most Ausztriában légióskodó labdarúgó, Lengyel Roland Simai Zoltán nevelt fia.
Cápa nagyon büszke rá, mint ahogy arra is, hogy bár szülei nem szerették a sportot, de a bátyja atletizált, és ifiválogatottságig vitte, a lánya kerékpározott, a fia pedig, ifjabb Simai Zoltán az NB II-ben is futballozott.
– Rolit nem birkózónak szántam, de később a pályán jól jött, hogy csinálta. Elszomorít, hogy Szegeden nincs legalább NB II-es csapat. A jó szurkolótábor adott – vélte Cápa, aki az SZVSE-ben elkezdett egy gyerekcsapattal dolgozni, majd egészen a felnőtt NB III-ig jutott velük. Pipicz, Popovics, Molnár Cs., ifj Simai – ők is az ifjú tanítványok között voltak.
-9°C
Hozzászólok! 
