Délmagyar logó

2016. 12. 04. vasárnap - Borbála, Barbara -5°C | 4°C

Dódi elment

A hír rövid és mellbevágó. Életének nyolcvanadik évében elhunyt dr. Faragó József, az Élelmiszeripari Főiskola főigazgatói hivatalának nyugalmazott vezetője.

Ennyi a hír, és most következzék az emlékezés Dódira, a Postás, majd a Honvéd és a SZEAC egykori kiváló kosárlabdázójára. Vannak ugyanis emberek, akiket a becenevük végigkísér még nagypapakorukig is, vagy ahogy ebből az írásból is kiderül, a halálukig. Mert dr. Faragó Józsefet mindenki csak Dódiként ismeri, ismerte. Negyvenhétben a Klauzál Gábor Gimnáziumban ismerkedett meg szeretett sportágával. A gimnáziumból a Szegedi Postás csapatához került, ahol a legendás Almási Gyula bácsi pallérozta a tudását. Elegáns kosaras volt, a sasszét kevesen csinálták nála szebben, pedig abban az időben rengeteg jó kosaras volt Szegeden. Halász, Heiszig, Merényi, a két Hódy testvér, Ribizsár, hogy csak a legismertebbeket mondjuk el a csapattársai közül. A legismertebb szegedi játékossal, Gremingerrel nem játszottak egy csapatban, hisz a legendás irányító a Vasutasban kezdett. Két főiskolás világbajnokságon is képviselte hazánkat, 57-ben Párizsban bronzérmet szerzett. A nagyválogatottban, „csak" kerettagságig jutott, ami akkor nagy szó volt, hisz a mieink 55-ben Európa-bajnokok lettek. A kosárlabda mellett, ami abban az időben természetes volt, kézilabdázott és röplabdázott is, nem is akárhogyan. Hatvanötben akasztotta szögre a kosarasmezt, és rögtön edzősködni kezdett. A Postás lányait, Remákot, Bánáthyt, Kertészt az NB II-ben, míg a SZEOL-os fiúkat az NB I-ben irányította. De Heiszig Jóska kérésére még játszott levezetésként két évet a Postásban.

Fotó: DM/DV
Három doktor az NB I-es Szegedből: Merényi Kálmán, Faragó
József és Viski Sándor a rókusi sportcsarnokban.
Fotó: DM/DV

Bár testnevelés szakon kezdte a pedagógusképzőt, a párhuzamos korláttal való afférja miatt végül is a jogi karon doktorált. Makón kezdett dolgozni, majd a SZOTE Rektori Hivatalában, később az Élelmiszeripari Technikumban. Amikor az főiskolai kar lett, előbb a Tanulmányi Osztályt vezette, majd a Főigazgatói Hivatalt. Túl a hetvenen még főtanácsosként dolgozott.

A sport volt a mindene a családja mellett, de még a feleségét, „Cingit" is a sportnak köszönhette, aki kiváló kézilabdakapus volt. Bea lánya pedig beteljesítette egykori álmát: kosarazott és testnevelő tanár lett. A veje pedig, Rexi, vagyis Reisz Feri az általa dirigált legjobb csapatában kosarazott Wirth Pistával, Láng Imivel, Zöllei Pistával, Dörmő Lajossal, Kertész Józsival, és még sokáig sorolhatnám a neveket, de a nekrológ terjedelme véges.

Nem maradt más tisztem, mint elbúcsúzni Tőled, Dódi bátyám, így, az újság hasábjain, de biztos vagyok benne, hogy február másodikán, szerda délután kettőkor a Belvárosi temetőben az egy négyzetméterre jutó, könnyeit törlő kosárlabdások és egyéb sportrajongók száma rekordot dönt majd. De Te ezen ott fent, az égi kosárlabdapályán csak mosolyogsz, s továbbpasszolod a labdát Ribizsár Gyuszinak, Almási Gyula bácsi vigyázó tekintetétől kísérve.

Barok István

Olvasóink írták

  • 2. cibuska 2011. január 27. 15:46
    „"Dódi Bá"

    Köszönöm mit tettél a Szeged kosárlabda sportjáért.
    Értünk akik itt sportoltak Szegeden kezed alatt . De mikor ellenfél edzője voltál akkor is ,
    emberi jóságodat megtartottad ezt nem hiszem aki ismert el tudná feledni.
    Nyugodj békébe .”
  • 1. gorist 2011. január 27. 10:06
    „Nem tudom lesz-e valaha olyan karizmatikus kosárlabda edző mint "Dódi bácsi" volt, de én Őt a legnagyobbak között tartom számon. Vele azonos szinten csak Wirt Pistát tudom megemlíteni. Nyugodj békében, én soha nem foglak elfelejteni.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Vass-éra csúcseseményekkel

Augusztus 18-án kezdődik a szegedi Maty-éren a 40. sík vízi gyorsasági kajakos és kenus olimpiai kvalifikációs világbajnokság. Tovább olvasom