Délmagyar logó

2017. 12. 11. hétfő - Árpád -1°C | 13°C Még több cikk.

Dömsödi József a póló megszállottja

Mi lett vele? sorozatunkban (15. rész) a Szentesben és a Szegedben is szerepelt kiváló pólóssal, Dömsödi Józseffel beszélgetünk. A Szentesen jogászként dolgozó egykori gólvágó biztos abban, hogy a most 8 éves lányáról még sokat hallunk vízilabdás berkekben.
Dömsödi József 50 évvel ezelőtt Szentesen született, ott kötött örök szerelmet a pólóval. Tehetségére hamar felfigyeltek, az országos serdülő, ifjúsági és junior válogatottbeli szereplést követően klubcsapatában, a Szentesi Vízműben is gyorsan letette a névjegyét.

– Tizennyolc évesen a többek között Kásás Zolival, Görgényi Pistával, Hauszler Karcsival felálló nagyon erős Tatabánya ellen debütáltam hazai medencében az OB I-ben – emlékezett Dömsödi. – Senki sem ismert, viszont a meccs után már tudták, hogy ki vagyok. A 7–6-os győzelmünkhöz hat góllal járultam hozzá.

A pompás belépőt újabb sikerek követték a sorban, a Szentes 1980-ban MNK-győztes lett, a következő évben pedig negyedikként végzett a KEK-ben, méghozzá úgy, hogy a sorozat középdöntőjében Dömsödi lett a gólkirály.

– Annak az évadnak a végén bevonultattak katonának, a Sudárral, Horkaival, Gerendással felálló Honvédba kerültem, itt bajnoki bronzérmet és kupaezüstöt szereztem, majd egy idényre visszatértem a Szentesbe, ahol kupabronzot pólóztunk össze. Szintén egy évet játszottam az Újpestben, ezt követően 1985-ben kerültem a Szegedbe. Két kisebb megszakítással – 1989-ben az olasz Cataniával bajnok és gólkirály lettem a II. ligában, 1991-ben pedig Izraelben szereztem aranyérmet – egészen profi pályafutásom végéig, 1992-ig dobáltam a Tisza-parti klubban a gólokat.

Dömsödi sokat kapott, de adott is a Csongrád megyei pólónak. Fotó: Tésik Attila
Dömsödi sokat kapott, de adott is a Csongrád megyei pólónak.
Fotó: Tésik Attila

Sportpályafutásának egyetlen fájó pontja, hogy nem szerepelhetett a magyar válogatott tagjaként világeseményen.

– Utánpótlásban végigjártam a nemzeti együttes korosztályos csapatait, voltam liga- és B válogatott, játszottam az 1987-es zágrábi Universiadén, és benne voltam a válogatott 1988-as szöuli olimpiai bő keretében is, de a keretszűkítést már nem éltem túl.

Az aktív vízilabda befejezését követően a jogi pályát választotta, jelenleg is ügyvédként dolgozik Szentesen, ahol a VK elnökségének a tagja, a Szentesi Vízi Sportért 2006 Alapítvány elnöke, valamint az OB I-es vízilabdaliga vezérkarában is fontos szerepet tölt be. De a közéletben is letette a névjegyét, a szentesi önkormányzatban négy évig képviselőként, a helyi sportbizottságban pedig 12 évig elnökként dolgozott.

– Erre az időszakra is szívesen emlékszem, de a legbüszkébb a három gyermekemre vagyok. Biztos vagyok benne, hogy a nagyobbik lányomból, a 8 éves Dalmából remek pólós válik majd.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Második, harmadik vonal, 2011. 03. 08.

Tovább olvasom