Délmagyar logó

2017. 02. 21. kedd - Eleonóra 0°C | 7°C Még több cikk.

Egy élet munkáját díjazták

Hegedűs Imréné, a Szegedi Tudományegyetem nyugalmazott főiskolai adjunktusa és Cziberéné Nohel Gizella, az SZTE mestertanára is megkapta a sport területén végzett kiemelkedő oktatói és tudományos tevékenységéért a Kemény Ferenc- díjat. A két szegedi testnevelő eddigi munkássága elismerésének fogja fel a kitüntetést.

Ki volt Kemény Ferenc?

Kemény Ferenc magyar sportszervező, pedagógus, tanügyi író, humanista békeharcos, az újkori olimpiai játékokat kezdeményező és elindító Nemzetközi Olimpiai Bizottság alapító tagja, a Magyar Olimpiai Bizottság alapító titkára volt. A Kemény Ferenc-díjat az Emberi Erőforrások Minisztériuma adományozza évente a sport területén kiemelkedő oktatói, tudományos tevékenységet folytató legfeljebb három természetes személy vagy szervezet elismerésére. A díj átadására a magyar sport napján kerül sor. A díjazott Szabó Géza ötvösmester alkotását és jutalomösszeget kap, amelynek a mértéke a mindenkori illetményalap hatszorosa.

Kimagasló testnevelői munkájáért és tudományos tevékenységéért 2015-ben három pedagógust díjazott Kemény Ferenc- díjjal az Emberi Erőforrások Minisztériuma – ketten szegediek. Hegedűs Imréné és Cziberéné Nohel Gizella a magyar sport napja alkalmából a Pesti Vigadóban vehette át elismerését, nekünk viszont már kedvenc terepükön, a Topolya sori tornateremben nyilatkoztak.

– Nem gondoltam volna, hogy valaha kapok egy ilyen kitüntetést. Bár nincs kimondva, egyfajta életműdíjként, a több mint negyvenéves munka elismeréseként lehet ezt felfogni – mondta lapunknak Hegedűsné Éva. A 65 éves pedagógus a Dunántúlon kezdte pályáját általános iskolai tanárként, 1983-ban jött Szegedre, az egyetemre.

– Szerettem az általánosban tanítani, a mai napig vannak barátaim egykori diákjaim között. Épp a napokban jelentkezett az egyik, aki elmondta: azért lett belőle is pedagógus, mert én voltam a példaképe. Ennél nem létezik nagyobb öröm. Az egyetemi munkától először tartottam, de hamar beletanultam. Főiskolásként sokszor úgy éreztem, hogy megalázóan beszélnek hozzám az órán, így arra mindig kínosan ügyeltem, hogy ne essek bele ebbe a hibába – mondta hitvallásáról.

Hegedűsné Zsombón, egy tanyán él, egyedül látja el a ház körüli teendőket. Egyik lánya az Egyesült Államokban, a másik Mezőkövesden lakik – amikor tudnak, ők is segítenek.

– Két futballpályányi füves területet kell gondoznom. Szeretem csinálni, de bevallom, olykor már nehezen bírom. Fizikailag jól érzem magam, de azért ha ránézek a kezemre, mindig megállapítom: Jézusom, már 65 éves vagyok – fogalmazott, majd hozzátette: unatkozni nincs ideje, mert bár nyugdíjas, az egyetem által végzett sportkutatásokban, felmérésekben a mai napig részt vesz.

Cziberéné Nohel Gizella még főállásban dolgozik, napi szinten foglalkozik gyerekekkel. Így van ez azóta, hogy biológia– testnevelés szakon diplomát szerzett a szegedi egyetemen.

Cziberéné Nohel Gizella és Hegedűs Imréné a Topolya sori tornacsarnokban a Kemény Ferenc-díjjal. Fotó: Karnok Csaba
Cziberéné Nohel Gizella és Hegedűs Imréné a Topolya sori tornacsarnokban a Kemény Ferenc-díjjal. Fotó: Karnok Csaba

– Először a Szeol AK-nál dolgoztam edzőként, majd a régi Gagarin-iskolában kezdtem tanítani. Gyetvai György hívására 1988-ban kerültem az egyetem testnevelési tanszékéhez, amelyhez 2007-ben „hűtlen lettem", azóta a Tanító- és Óvóképző Intézetben felelek a testnevelésért. A díj? Azt gondolom, az eddigi munkám és tudományos előadásaim elismerése – mondta.

Cziberénének még öt éve van a nyugdíjig – erre az időszakra is akadnak tervei.

– Azt szeretem a tanításban, amikor egy gyerek csillogó szemmel néz rám, miután megcsinált egy olyan dolgot, amelyről előzetesen azt gondolta, nem lesz rá képes. Azt is fontosnak tartom, hogy megtanulják: nem szabad azokba a hibákba esni, amiket esetleg velük elkövettek. A testnevelésóra szóljon a mozgásról, ne fogalmazásokat írjanak, hanem ha mást nem, játsszanak, gimnasztikázzanak – mondta.

Bár az íróasztal melletti munka nem a kedvence, és inkább a tornaterem szagát szereti, a jegyzetek írásakor kénytelen egy helyben maradni. Örül, amikor azt hallja, a tanítványa büszke rá, hogy nála tanulhatott, de neki is sok olyan diákja volt, akire büszke lehet.

– Harminc évig tornaedzőként is dolgoztam, de 2010- ben abbahagytam. Akkor született Máté, az unokám, és azt gondoltam, ha voltak hiányosságaim a lányaim nevelésében, azokat nála már nem engedhetem meg magamnak. Sándorfalván, egy magánházban élünk, amellyel sok a dolog, de ha marad időm, olvasni és meccseket nézni szeretek. Jó volna, ha kicsit több lehetőségem lenne a testmozgásra, a pihenésre, de talán majd a nyugdíj után. Szeretném a következő éveket nyugodtan leélni a férjemmel, családommal – tette hozzá az 57 éves pedagógus.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Pastor-értékelés, meglestük Natasát

A szombati Délmagyarországban két kiemelt anyagot is olvashatnak. Tovább olvasom