Délmagyar logó

2017. 08. 20. vasárnap - István 19°C | 34°C Még több cikk.

Egy elnök, akitől sokat tanulhattak

Szeged - Szomorú aktualitása van Legendák sorozatunknak. A közelmúltban 67 éves korában elhunyt a Szegedi Muréna Úszó- és Búvárklub legendás elnöke, Balassa János. A szegedi klubot kilenc évig irányította, munkássága alatt remek eredményeket értek el a versenyzők.
Pénteken ünnepelné 67. születésnapját Balassa János, a Szegedi Muréna Úszó- és Búvárklub egykori elnöke. A család, a barátok, a versenyzők, az egykori munkatársak az elmúlt pénteken búcsúztak tőle.

Gyermekével, Balassa Leventével beszélgettünk. A sportpszichológusként (a szegedi pólócsapatnál is dolgozott, az olimpiai bronzérmes öttusázó Marosi Ádámmal is foglalkozik) tevékenykedő egykori atlétával elevenítettük fel a régi emlékeket.

– Apukám Budapesten született, ott végezte el a műszaki egyetemet. Atletizált, magasugró volt, majd leginkább az egyetemi bajnokságban kispályán futballozott. Hatalmas meccseket játszottak, mindig is imádott sportolni. Anyukámmal ekkor ismerkedett meg, majd Ózdon kaptak munkát, ahol ötéves koromig éltünk. Ezután költöztünk Szegedre, a négyfős család, hiszen ekkor már testvérem, Judit is megszületett.
Balassa János olyan édesapa volt, aki mindent megtett a gyermekeiért, rajongással szerette őket. Hasonlóan dolgozott elnökként is, mindene volt a búvárúszóklub.



– Tesóm révén került kapcsolatba a sportággal. Jött, utazott velünk mindenhova. Először pólóztam, még Szabó Zoliékkal játszottam egy csapatban, 17 évesen viszont váltottam, atléta lettem, Antal Andor lett az edzőm. Főként maratont futottam. Judit viszont remek búvárúszó volt, a legjobb eredménye az ifjúsági világbajnokságon elért ezüstérme volt. Apa mindenhova jött velünk. Ha Firenzében futottam, ott volt, ha Münchenben, akkor is. Egyszer egy dunaújvárosi versenyen Judit szólt, hogy otthon hagyta az uszonyát. Édesapám beült az autóba, hazajött Szegedre, és elvitte a fontos kelléket neki. Szó nélkül tette mindezt.

Egy gyermek sok mindent megtanulhat a szülőktől, amit a későbbiekben az életben is hasznosíthat.

– Leginkább a toleranciát és a türelmet tanultam meg apától. Ebben nagy volt, igazi példakép, ezt próbálom meg én is megvalósítani. A munkámhoz ez elengedhetetlen, hiszen profi sportolókkal és középiskolás versenyzőkkel is foglalkozom. Amikor csak tehetem, hazajárok Szegedre, bár már évek óta a fővárosban élek – fejezte be az emlékezést Balassa Levente.

Olvasóink írták

  • 1. szegedi07 2012. november 21. 15:20
    „Ismertem Balassa urat, valóban nagyszerű ember volt,
    Sajnálom, hogy ilyen korán elment. Nyugodjék békében.”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Görbe tükör a megyének

Az őszi idény befejeztével négy részben értékeljük a Csongrád megyei NB III-as labdarúgócsapatok őszi szezonját. Tovább olvasom