Délmagyar logó

2017. 04. 26. szerda - Ervin 8°C | 22°C Még több cikk.

Fogadalom

"Ilyenkor, új év kezdetekor szokás fogadalmat tenni: megváltozom, másként csinálok mindent, jó leszek, tanulok, és rendszeresen mozgok majd. No, úgy gondolom, utóbbit egyre kevesebben teszik."
Ilyenkor, új év kezdetekor szokás fogadalmat tenni: megváltozom, másként csinálok mindent, jó leszek, tanulok, és rendszeresen mozgok majd.

No, úgy gondolom, utóbbit egyre kevesebben teszik. Pedig milyen jó lenne, ha az emberek nem a tévé előtt ülnének, tespednének, a gyerekek nem a számítógép monitorját bámulnák, hanem mozognának, sportolnának.

Csongrád megye nemcsak a minőségi sportokban jár az élen, hanem a tömegsportrendezvényekben is. Az ember örömmel látja, hogy még sokan hódolnak a sportnak, szeretnek futni, úszni, futballozni, kosarazni, kézilabdázni. Amikor arról számolunk be, hogy sikeres volt a rendezvény, mert sokan voltak, akkor örülünk, és büszkén veregetjük a szervezők vállát, mert jól dolgoztak.

Mégis hiányérzetünk van. Mert csak az a réteg mozog a tömegsportrendezvényeken, amely amúgy is mindegyiken részt vesz. Kevés az új arc, természetesen tisztelet a kivételnek. Ma már nem divat sportolni.

Ezt talán a játszóterek lepukkant, üres ketrecpályái jelzik leginkább. Nem egy ilyen dühöngőben húsz évvel ezelőtt verseny folyt azért, ki focizhat, vagy esetleg kosarazhat, mert mindig tele volt. Telt ház volt az újszegedi, a tarjáni, a makkosházi katlanokban. Pattogott a labda, a gólok után ment a pacsi, egy remek kosár után pedig mindenki a magasba emelte az öklét. Számomra azért furcsa a jelenkori történet, mert az akkori fiatalok legtöbbje ma már apuka és anyuka.

Ők hova lettek? Nem mutatják meg fiaiknak, lányaiknak, hogy itt és itt egykor mekkora meccseket játszottak? Én karácsony napján elvittem a gyermekeimet a régi újszegedi „arénánkba". Tetszett nekik! Rohangáltunk egy jót, kapura rúgtunk, sportoltunk. Megfogadtam, hogy többször is hasonlóan cselekszünk. Mi már elkezdtünk mozogni, csak társakra várunk!

Olvasóink írták

  • 2. Gaben07 2009. január 02. 20:41
    „Én azt nem értem, hogy ki mondja meg, mi a normális? Szerintem az a jó ha valaki azt csinálja amit szeret, ha valaki szabadidejében TV-zni szeret, egészségére, ha focizni, egészségére. Nincs annál rosszabb mikor kivonszolja valaki hozzánk az atlétikai pályára a gyerekét, hogy na most mozogj, a mi szórakozásunkat is elcseszi.”
  • 1. gyu 2009. január 02. 17:37
    „Talán az is benne van az okban, hogy változnak a körülmények.

    Pl. baráti körből elég sokan jártunk a Bölcsészkari épület tornatermében. Sokunk munkahelyéhez közel esett: kis terem, és ha azon a héten épp csak 6 ember ért rá eljönni akkor is tudtunk focizni. Ha meg 12, akkor is.
    Ilyenhez egy egész nagy tornatermet bérelni senki se szeretne, főleg hogy időnként bárkinek közbejöhet egy olyan esemény, ami miatt nem tud eljönni. De a bérleti dijjat ilyenkor is ki kell fizetni.
    Persze, nyár/jóidő esetén a szabadtéri lehetőségek is szóbajöhetnek.

    De a legtöbbünk munka után járt. Van valahol olyan hely, ahol közvilágítás is van?
    (költői kérdés)

    Szóval nem csak az akarat hiányzik, hanem a lehetőségek is csökkennek, mert inkább csinálnak oda egy bejáratot, hogy az épületből épp kijövő bölcsész a munkaszobájában reggeliző könyvtárosokkal szemezhessen.
    Összegezve, a lehetőségek nem hogy nem nőnek, de inkább sajnos csökkenő tendenciát mutatnak.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Nagyon megy a Szegednek

A címvédő Universitas Szeged OB I/B-s női vízilabdacsapata az óév záró két fordulójának négy… Tovább olvasom