Délmagyar logó

2017. 10. 18. szerda - Lukács 10°C | 24°C Még több cikk.

Legendás meccsek: a megyei MNK-döntő

Sorozatunkban legendás mérkőzéseket, eseményeket elevenítünk fel: ilyen volt a férfi vízilabda MNK 1980-as fináléja, amelyet két Csongrád megyei csapat vívott. A kupát 6–5-ös sikerével a Szentesi Vízmű hódította el a Szeol AK előtt.
Szentesi Vízmű–Szeol AK 6–5 (2–1, 1–2, 1–2, 2–0)
Férfi vízilabda MNK-döntő. Budapest, Komjádi uszoda, 1000 néző. Vezette: Angella (francia), Timoc (román).

Szentes:
Horváth – Mezei 1, Komlósi 1, Pengő, Kucsera 3, Kádár, Dömsödi. Csere: Szénászky 1, Fülöp. Vezetőedző: dr. Tóth Gyula.

Szeol AK:
Ugrai – Molnár L., Lengyel 1, Zámbó, Bozsó 1, dr. Gál, Pottyondi 2. Csere: dr. Szittya, Sike 1. Vezetőedző: Debreczeny Pál.

Amióta létezik Magyarországon férfi vízilabda, állandóan jelen volt a két Csongrád megyei csapat, a Szeged és a Szentes közötti rivalizálás. A kettejük különös csatája a Komjádi uszodában 1980. november 24-én játszódott Magyar Népköztársasági Kupa fináléjában csúcsosodott ki. Akkoriban a mérkőzések még négyszer ötpercesek voltak, az adott bajnokság pedig tavaszi–őszi rendszerben zajlott.

– Fáradtak voltunk már, hiszen a pontvadászat után bonyolították le az MNK-t – emlékezett Kádár József, a Szentesi Vízmű legendás játékosa. – Tavasszal jól ment a játék, a negyedik helyen zártunk, ellenben őszre alaposan visszaestünk, végül a 8. helyen fejeztük be a bajnokságot. Leszállófélben voltunk, de a kupára sikerült felszívnunk magunkat.

A szentesiek előbb a Ceglédet verték oda-vissza, majd a BVSC következett, amit a Kurca partján két góllal legyőztek, a Szőnyi úton viszont csak eggyel kaptak ki. A Komjádi uszodában rendezett elődöntőben a többek között Gerendás Györggyel felálló KEK-döntős Honvéddal csaptak össze. A rendes játékidő 4–4-gyel zárult, a hosszabbítást követően pedig 5–5 állt az eredményjelzőn. Következtek a büntetők, amelyből a Csongrád megyeiek jöttek ki jobban, és végül 8–7-re nyertek.

A másik ágon a Szeol AK a négy közé jutásért az európai Szuperkupa aktuális címvédőjével, a Fradival találkozott. Pesten 5–4-re győztek a fővárosiak, a visszavágón viszont összejött a bravúr, 4–2-re nyert a Szeged. Az elődöntőben a remek játékerőt képviselő Ú. Dózsát szenzációs játékkal 5–1-re verték Lengyel Gáborék, így létrejött a Csongrád megyei álomdöntő.

– Annak ellenére esélyesebbnek gondoltuk magunkat, hogy első számú kapusunkra, Esztergomi Misire nem számíthattunk – magyarázta a Szeol akkori bekkje, Molnár László. – Tartalékosak voltunk, ráadásul a negyedik negyedre engem is kipontoztak a bírók. Annyira ideges voltam, hogy nem bírtam nézni tovább a mérkőzést, lementem a lelátó alá. Hiába vezettünk még 5–4-re a harmadik öt perc után, a szentesiek fordítottak. Mit mondjak, fájó vereség volt.

– Elég idős csapatunk volt, a gárdánk nagy részének ez volt az utolsó lehetősége egy igazán nagy eredmény elérésére – közölte Kádár. – Érdekesség, abban az évben három hivatalos meccset játszottunk a szegediekkel, és az összeset ők nyerték. A negyediket, a legfontosabbat nagy hajrával, és be kell vallani, némi szerencsével viszont mi. Fantasztikus érzés volt magasba emelni a trófeát.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Két nap, négy nagy meccs Szegeden

Négy nagy meccset is rendeznek a hétvégén Szegeden - pályán a Szeged 2011, a Pick és a Szedeák, medencében a Beton. Tovább olvasom