Délmagyar logó

2016. 12. 10. szombat - Judit 0°C | 9°C

Makra szerint a szlovén bajnokság erősebb, mint a magyar

Sérülés miatt félbeszakadt a szegedi labdarúgó, Makra Zsolt szlovéniai légióskodása. Az utánpótlás-válogatott védő egyelőre nem mutatkozott be új csapatában, az NB III-as Algyőben, de azt tervezi, ez is nemsokára eljön.
– Sokan meglepődtek, amikor januárban Algyőre igazolt. Azt mondják, az NB III-as csapat az év megyei igazolását hajtotta végre, ám még mindig nem mutatkozott be új csapatában. Mi ennek az oka?

– Szlovéniából sérülten érkeztem haza: októberben kezdődött a kálváriám, januárban közös megegyezéssel szerződést bontottam a Primorje Ajdovscsinával, majd februárban mindkét lábam lovaglóizmát megműtötték. Tóth Attila barátom segített abban, hogy a szlovén gárdában játszhassak, majd abban is, hogy Algyőre jöjjek. Az edző, Tóth Ákos pedig azt mondta, nyugodtan épüljek fel, legyek egészséges, akkor számít rám, amikor rendben leszek. Három hete már a csapattal edzettem, ám egy rossz mozdulat miatt újra ki kellett hagynom két hetet. Talán hétfőtől már teljes intenzitással mozoghatok, és az utolsó öt-hat fordulóban pályára is léphetek.

Makra minél hamarabb szeretne játszani az Algyőben Fotó: Miskolczi Róbert
Makra minél hamarabb szeretne játszani az Algyőben
Fotó: Miskolczi Róbert

– Eddig kevés magyar labdarúgó fordult meg Szlovéniában. Mit várt és mit kapott a kétmillió lakosú ország focijától, amely 74. az aktuális FIFA-világranglistán?

– Azt kaptam, amit vártam. A klubok felépítése, a körülmények, a feltételek jobbak, mint nálunk. Nyolccsapatos az első és ugyanennyi a másodosztály. A két nagyot, a Maribort és Celjét kivéve, amely több szempontból is kiemelkedik a szlovén mezőnyből, az egyesületek kb. 4-500 millió forintnak megfelelő euróból gazdálkodnak. Ha azt veszem, hogy annak idején a REAC-nál 130 millió forint volt az éves költségvetés, már éreztettem a különbséget. A csapat székhelye, Ajdovscsina Algyő szintű település, ám a Primorje építőipari cég révén, amely harminc éve támogatja a focit, komoly háttérrel és múlttal rendelkezik. Többször indult már például az UEFA- és az Intertotó-kupában. Érdekes tapasztalat még, hogy ha a légiósnak nem ment a foci, azon voltak, hogy minél hamarabb újra menjen. Sőt a nyárig szóló szerződésben foglaltakat, segítve a gyógyulásomat, már előre teljesítették. Két remek stadionban jártam: a Celjéé 15 ezer férőhelyes, és gyönyörű, a maribori felújítása pedig most készült el, a nézőtér fedett és kagyló alakú. A Maribor menedzsere az a Zlatko Zahovics, aki egykor a Benficában játszott.

– A ranglistán a magyarnál tizennyolc hellyel hátrébb lévő ország labdarúgásáról beszél. A színvonalban tükröződik valamilyen különbség?

– Nem. Nagyjából egyforma a nívó, ám a szlovén bajnokság a volt jugoszláv alapok miatt hajtósabb, rakkolósabb, és a játékosok technikailag nem olyan képzettek, mint mi. Szerencsére olyan edzővel dolgozhattam, aki sztárnak számít hazájában: Bojan Prasnikar a válogatottnak háromszor volt szövetségi kapitánya, hatszoros szlovén bajnok, és a Mariborral megcsinálta azt, amit itthon csak a Fradi tudott: bejutott a Bajnokok Ligája csoportkörébe. Jelenleg a Bundesliga I-ben szereplő Cottbus trénere.

– Keveset tudunk Szlovéniáról, ön viszont testközelből tapasztalt sok mindent az élet más területéről is. Mik a különbségek?

– Az életszínvonal magasabb, az emberek nyugodtabbak, kiegyensúlyozottabbak, mint a magyarok. Nem véletlenül nevezik Kis-Ausztriának, bár az tény, a tolárról euróra való átállást megérezték. Egy kicsivel magasabbak is az árak.

– A közeli jövőt is Algyőn képzeli el?

– A külföldi kapcsolat szerencsére megmaradt, minden a lábamtól függ. A legfontosabb, hogy minél hamarabb játszhassak, és formába lendüljek.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Palikékkal vezetik fel a Közép Európa-ralit

Kétszázhatvannyolc autó, motor, quad és kamion rajtol április 20-án azon a Közép-Európa-ralin,… Tovább olvasom