Szeged - delmagyar.hu

Tudod, Koló, sejtettem, hogy lesz egy nap a nyáron, amikor mindenki rólad beszél. Amikor az emberek éppen úgy a dicsőséged zengik, mint az elmúlt tizenöt év versenyei utáni felemelő pillanatokban. Amikor ezredszer is példaként állítanak kicsik és nagyok, fiatalok és idősek, bátrak és gyávák elé.

Amikor milliomodszor elhangzik az unásig koptatott kérdés, hogy „honnan meríted még a motivációt, és egyébként is meddig folytatod még?". Te pedig a védjeggyé vált kisfiús mosollyal az arcodon, a szokásos szerénységgel azt válaszolod: „Szeptemberben megnősülök, a többit majd meglátjuk."

Éreztem, Koló, hogy idén még könnyet csalsz az emberek szemébe. Mondjuk augusztus 22-én, legkésőbb 23-án. Amikor Kozmann Gyurival megnyeritek Pekingben az ezret, esetleg az ötszázat. És úgy gondoltam, nem lesz ember a földön, aki úgy érezné, hogy a rólad szóló ódák nincsenek rendjén.

Tudod, Koló, még csak július 15-e van. A könnyeit törölgetve már mindenki rólad beszél. És először az életben mindenki bánja, hogy ilyen gyors voltál.