Délmagyar logó

2017. 02. 22. szerda - Gerzson 2°C | 13°C Még több cikk.

Mód Péter szereti a kihívásokat

Mi lett vele? sorozatunkban (10. rész) a Szeged egykori kiváló vízilabdásával, Mód Péterrel (35) beszélgetünk. Az élvonalnak fiatalon, 28 évesen búcsút intő játékos nem lett hűtlen szeretett sportágához, az OB I/B-s Szegedi Vízipóló Suli egyik erőssége.
Mint minden szegedi gyerek, tízéves korában Mód Péter is Lihotzky Károlynál ismerkedett meg a pólóval. Tehetségét bizonyította, hogy Kásás Zoltánnál 1992-ben, 17 évesen játszott először az élvonalban.

– Hálás vagyok Zoli bácsinak, a karrierem kibontakozásának fontos állomása volt az OB I-es debütálás – magyarázta. – A következő évben a magyar juniorválogatottban a nemzetközi porondon is bemutatkozhattam, a világbajnokságon bronzérmesek lettünk, 1994-ben megnyertük az Európa-bajnokságot, 95-ben pedig a világbajnokságot. Szenzációs csapatunk volt, a későbbi olimpiai bajnokok közül ebben a gárdában szerepelt Molnár Papesz, Fodor Rajmi, Steinmetz Barna, Kásás Tomi, Varga Csuvi, Székely Bulcsú és Vári Attila.

Egyik szívfájdalma, hogy az Universiadén nem vehetett részt.

– Azt mondták, a 95-ös junior-világbajnok gárda főiskolásai, egyetemistái biztosan utaznak a fukuokai eseményre. Mai napig nem tudom, hogy rám miért nem számítottak... A másik hiányérzet, hogy a fantasztikus 1996-os Szegedünk csak a 6. helyen végzett a bajnokságban. A négy közé jutásért rendezett első, szegedi összecsapást négy góllal nyertük a későbbi bajnok BVSC ellen. A kezünkben volt a továbbjutás, a visszavágót mégis nagyon elrontottuk, a hosszabbításban kaptunk ki. Abban a csapatban igenis benne volt az aranyérem lehetősége. Még szerencse, hogy a LEN-kupában nagyot alkottunk, a horvát Sibenik elleni elődöntőket és az olasz Pescarával szembeni döntőket míg élek, nem felejtem el.

Mód Péter a patikában is sokat gondol a pólóra.   Fotó: Karnok Csaba
Mód Péter a patikában is sokat gondol a pólóra.
Fotó: Karnok Csaba

Huszonnyolc évesen váratlanul a visszavonulás mellett döntött.

– 2003-ban szerepeltem utoljára OB I-es meccsen a Szegedben. Azért döntöttem a búcsú mellett, mert a családi vállalkozásban működtetett Kabay Patikában gyógyszerészként kezdtem el dolgozni, az élsportot igénylő napi két edzés már nem fért ebbe bele. Négy év telt el így, aztán nem bírtam már tovább póló nélkül. Az SZVPS OB I/B-s csapatában játszom, mindig találok valami motivációt, élvezem a játékot, igyekszem példát mutatni a fiataloknak.

Szabadidejének kellemes eltöltésében az extrém sportok fontos szerepet játszanak, de az utazgatás az igazi kedvence.

– Jártam már Mexikóban, Peruban, Guatemalában, Ecuadorban, 2009-ben az argentin Andokban feljutottam 6000 méterig, majd Nyugat-Pápuán 40 méter mélyen búvárkodtam a tengerben. Szeretem a kihívásokat.

Olvasóink írták

  • 4. talk54 2011. február 01. 22:09
    „Ezentúl csak a Kabay patikába járok:-)))) Kellemes a látvány:-)”
  • 3. CarrieB 2011. február 01. 17:05
    „Rám is szokták mondani a pasik, hogy igazi kihívás vagyok. Nem tom esetleg érdekelné-e a dolog a fiatalembert? :P :D”
  • 2. IVY 2011. február 01. 16:29
    „Mód Petire mondom én: "szebb, mint valaha!" :) :)”
  • 1. antikos 2011. február 01. 16:09
    „Szia Peti!
    Gratulálok a cikkben leírtakhoz! Jó volt látni és hirtelen emlékezni a tarjáni csapatra!”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kosaras sportösztöndíj Vásárhelyen

Országos szinten is egyedülálló ösztöndíjat ajánl fel az EnterNet Vásárhelyi Kosársuli csapata és az… Tovább olvasom